Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Csák Gyula: Szöveg
hiányzott neki. Azután beszereztem egy árvaházi gyereket, mert az mindkettőnknek nagyon kellett. Az a fiunk jelenleg Mongóliában orvos.- Milyen szag van itt?- Ne mondja, hogy maga nem érzi. Ez valami patika íz. Vagy inkább káposzta szag. Lehet, hogy valaki nem mosdik rendesen ebben a szobában? Hányán laknak itt? Megvan! Az abszint! Raktároz itthon abszintot? Nem is tudja, mi az? Ne hazudjon! Ide hallgasson, kedvesem. Akármilyen zajosan tiltakozik, igenis hazudik! Ezt pontosan tudom. A pincér mondta, aki fuvarozza maguknak az abszintot, abban a félhomályos cukrászdában, ahol maga sug- dolózik az urammal... Mindig abszintot isznak. A férjem húsz éve azt issza. És a szagát hazahozza! Tele van vele a házunk. Úgyszólván csicsog a házunk az abszinttól. Érti a szót, hogy: csicsog?- Figyelemre érdemes a póz, amit hirtelen mérgében felvett ott, azon a bőröndön, vagy micsodán ülve. Van abban valami fenyegető, ahogy a hátát görbítve a térdein könyököl. Kit fenyeget? Merre akar ugrani? Tigris maga? Vagy madár, aki arra készül, hogy kirepüljön ebből a kalitkából?- Ámbár nem is olyan fenyegető maga. Inkább gubbasztó gerle, mint lecsapni készülő karvaly...- A férjem azt mondja az ámbár helyett, hogy ámbátor. Ez talán magának is feltűnt. Életének abból a korszakából hozta ezt a szót, amikor ő is próbálgatta szárnyait, de eltörtek, szegénynek. Hibás volt repülése iránya, akár a magáé. Maga még meg sem született, vagy nagyon gyermek volt, amikor ez az esemény zajlott. Valaki úgy jellemezte azt a korszakot, hogy az elzárt energiák hatalmas mennyiségű elengedésének ideje. Némelyek rendszerváltásnak mondták. Általános volt az izgalom és az uram is jövés-menésbe kezdett. Sokakhoz hasonlóan jóvátételt, meg kárpótlást követelt. Kaptunk is pénzt, földet, és azt a rózsadombi villát, amelyben most lakunk. Jó nagy ház. Nyolcvan ember számára is rendeztünk már benne partit. Nagyobb értéket elvettek felmenőinktől, tehát mindez járt nekünk, ettől tiszta maradt a lelkiismeretünk. Bajokat hozott viszont ránk, hogy férjem a politikába merült. Csizmát vásárolt és mind gyakrabban mondta, hogy ámbátor. Úgy hitte, az a nép nyelve, és össze akart fogni a néppel. Fogalmam sincs, miért? Idegen tőlem a politika, de azt láttam, hogy divatja volt ennek a buzgalomnak akkoriban. Nem szeretem a népet. Ártott a férjemnek.- Ásított, aranyom. Anélkül ásított, hogy eltakarta volna a száját. Untatom? Vagy újabb viselkedési hiba csupán? Nagy szerencséjük a születéstől fogva mutatós nőknek, hogy fogyatékosságuk is előnyükre tud válni. Vannak például, akiknek a szeme a nevetés pillanatában sem nevet, a magáé akkor is mosolyog, amikor minden áron morcosságot akar mutatni. Előnyös változat. A gáláns francia nyelv azt mondja erre, hogy átragyog a benső lelki táj, a paysage interieur.- Az különben érthető, ha maga szeretne kiröppenni innen. Mind a külső helyszín, mind a belső tér legyen barátságosabb, világosabb, tisztább. Kívánom is magának. Egy magához hasonló fiatal munkásnőnek persze olyan kicsi 36
