Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Csák Gyula: Szöveg

lakás is elég lenne, amelyben csak csókolózni lehet. Maga azonban a mi hat szobás villánkba szeretne beköltözni. Ne tagadja! Szorosra zárt szája szögletében, meg huncut szeme sarkában is ezt sejttető ábrándok raja búvik össze.- Ne húzza fel megint az orrát... Az ábrándozás nem szégyellni való, hanem a gondolkozás vasárnapja, ahogy a költő mondja, Es maga szorgalmasan gondolkozik. Leginkább azon, miképpen hozhatja el imádott magzatát az állami intézményből, ahol maga is nevelkedett? Rendezett élet, rendezett lakáshelyzet esetén kiadják. Külön élő, bitang apja nem törődik vele. Csak magáé lehet! Ezért érdemes küzdeni. Micsoda élete lesz annak a gyereknek ott a Rózsadombon!- Becsülendő törekvés. Amikor a magáról gyűjtött ismereteim között ez előbukkant, elhatároztam, hogy leimádkozom a májamról a maga iránt érzett haragot. Ettől függetlenül butaság a rózsadombi ábránd.

4.- Férjemtől származó jópofaság szerint látszik rajtunk, hogy már eladtuk a családi ezüstöt. így van. Minden helyzetben ragaszkodtunk azonban ahhoz, hogy legyen háztartási alkalmazottunk. Egyik ilyen lány mondta, hogy csicsog a szőnyeg az abszinttól. Bárhová lépünk, felfakad a lábunk alatt, akár a talajvíz. Nem felsőfokú tanulmányaimból csíptem fel tehát a szót, még kevéssé a maga műveltségi szintjét akartam tesztelni. Olyasmivel a férjem szereti gyötörni, de legalább zavarba hozni környezetét. Lehet, hogy magát eddig megkímélte. Engem a matematika rejtelmeibe akart beavatni, azokba, amelyeket középiskolai tanár korában fedezett fel, de azután hamar elfelejtett.- Beszélt arról magának, hogy mostanában mivel foglalkozik otthon? Utószót ír egy párbaj-kódexhez, amit bizonyos Rácz Vilmos budapesti huszártiszt szerkesztett száz évvel ezelőtt. Kölcsön adom, ha érdekli. Nekem nem enged betekintést a most születő szövegébe, pedig lehet, hogy használni tudnám ebben a magával vívott asszómban. Bezzeg nem dugdosta előlem Martin Hei- deggernek a Sein und Zeit című munkáját, meg a róla írt kommentárját annak idején! Kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy elolvassam a művet is, meg az ő dolgozatát is. Tanár korában írta, amikor felvételre jelentkezett a kommunista pártba. Nem vették fel, de jelezték, hogy becsülik igyekezetét; két hónap múltán kinevezték egy kutatóintézetbe, helyettes osztályvezetőnek. Onnan száza- lékolták le.

Szóval beledolgozta Heideggert a felvételi kérelmébe. Egy mondatra szó szerint emlékszem. Figyeljen. A substancia tagadásából, mint existencialista persze nem jut ki Heidegger, de miután az életet a mozgalmasság, az állandó hullámzás, az e világba való dobatás szemszögéből nézi — és innét kezdve a maga módján vaslogikával halad előre - nem lehet elvonni tőle az alapos és zseniális munka érdemét.- Mit szól ehhez? Semmit? Jön, megy, ül, áll, eszik, cigarettázik, ideges, mintha szolgálatban lenne. Hol dolgozik? Mindegy! Kötelesség érzete legyen és ne szolgálati hűsége.- Most meg mit csinál? Vetkőzik, vagy öltözik? Azt mondja, el akar menni? Hová? Akárhová?! Itt hagy és a portásnak majd szól, hogy dobjon ki? Nem jó

37