Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Gyurácz Ferenc: Szabadrablás
igen, a gerincvelő hitvallása tesz fokozottan védetté ilyenkor minden örömgyilkos civilizátorság ellen, akár elomló alkalmazkodásból, akár más, mérge- zettebb forrásból fakad is az. Vajon miből fakadnak amaz elöljáró polgáriasító szándékai, akinek imázsát a finomság, a választékosság, a párbeszédkészség jegyében építette föl a liberális média? Hihető, hogy ne volna tisztában a valódi szépség - akár a tárgyakban megjelenő esztétikum - transzcendens eredetével és transzcendáló természetével? Továbbá, hogy az újabb engedékenységtől remélné az egyház elfogadottságának növekedését? Ahol ilyen vélemények rendszeresen feltűnnek, és ráadásul rendszeresen egyházellenes fórumokon, antiklerikális kontextusba állítva jelennek meg, ott bizony nehéz volna a katolikus egyház egységes és erős önvédelmi szervezkedésében reménykedni.) Az államhatalom, amely ősidők óta az erkölcsök védője volt, legitimációját éppenséggel ebből is merítette, ma a züllesztés motorja. Aki a hatalmi hazu- dozás vagy a köztereken büszkélkedő fajtalanság ellen nem elég ártalmatlanul tiltakozik, számíthat rá, hogy az ő adóforintjaiból is pöffeszkedő liberális állam rendőröket küld ellene, a tolerancia hivatásos bajnokainak frusztrációról tanúskodó tapsvihara közepette. (Ejnye: hát nem az elfojtás vezet frusztrációhoz? Dehogynem, az is, csakhogy semmi sem annyira, mint az erkölcsi érzék elfojtása.) Az individuális jogok doktriner védelme mindig a züllést és a pofátlanságot hozza kedvező helyzetbe, hiszen a tisztesség és a szemérem eleve nem tolakodik előre, és nem hőzöng, hogy márpedig tessék az ő jogait biztosítani. Mára végzetesen meggyengült a keresztény európai és észak-amerikai családmodell, amely jó ideje nem képes a társadalom puszta reprodukciójára. Tömeges bevándorlás folyik az Európán és Eszak-Amerikán kívüli kultúrák köréből. A bevándorlók pillanatnyilag még hiába szegényebbek anyagi értelemben, a jövő mégis az övék: kultúrájuk szakrális beágyazottsága ép, életfelfogásuk centruma még akkor is jóval a zsigereik fölött helyezkedik el, ha egyébként anyagi szükséget szenvednek. Európában már ma is több a jól működő mecset, mint keresztény templom, és olvasom, hogy három és negyedszáz esztendővel az 1683-as hadjárat után, Bécs városát mégiscsak beveszik Allah katonái: kicsiny kis katonák, mohamedán gyermekek, akik immár többen iratkoztak be a ma még osztrák főváros alsó iskoláiba, mint az elsorvadó keresztény családokból kikerült utódok. Európa már most sem önmaga, és a romboló doktrína hegemóniája miatt ma, a végveszély idején sem képes összeszedni magát. Ezért hanyatlása, „alkonya” jelenleg már az agónia jellegét kezdi ölteni. NÉPÜNK PUSZTULÁSA A még ma is, a rombolás ellenére is hazafiasán gondolkozó és érző magyarok szívét Európa agóniájánál is közelebbről szorongatja saját nemzetük tragédiája. Ezért jobban is fáj. S nemcsak az egyén közvetlen fenyegetettsége miatt, hanem mert a szeretet éppen így működik: koncentrikus körökben érvényesül, s a legkisebb körben: a családban a legerősebb, és a nemzeti közösségre is erősebb sugárzással terjed ki, mint a nemzetnél tágabb körökre. Az első világháború utáni kéretlen „forradalmak” és a kegyetlen országcsonkítás után vallásos és morális megújulás indult meg a megmaradt országban, és így a harmin29
