Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Gyurácz Ferenc: Szabadrablás
rint semmi alapja dutyiba zárni azokat, akik teljesen nyíltan - értsd: a gyermekek előtt sem titkolózva - vállalják vérnőszésüket. (Sade-nál többről is szó volt: mint a filozófus Molnár Tamás említi, a márki a forradalom forgatagában javaslatot tett a gyermekek szexuális tárgyként való felhasználhatóságának tör- vényesítésére.) Nos, e nézet hirdetői mostanára elérték céljukat, hiszen nem arról hallunk, hogy az akár ferde hajlamaikkal a köztereken parádézókat fenyegetné bárminemű megtorlás, ellenkezőleg: a túlnyomórészt azért még nem ferde hajlamúak adójából pénzelt állami hatóságok éppenséggel azokkal szemben lépnek fel igen szigorúan, akiknek nem tetszik a homoszexuális propaganda állami elősegítése, továbbá a pornográf életszemlélet terjesztésének emberi jogként való feltüntetése. A bolsevik rémuralmat is megelőzte majd kísérte a szabad szex hirdetése, amelyben élen jártak ama repedt sarkú, bagószagú amazonok, akikkel másképp, mint „szabadon” és futólagosán, alig volt is kedve bárkinek közösködni. Bármily „progresszív” is a férfiú, lelki szemei előtt gyermekei anyjaként vagy hosszú téli estéi társaként nemigen lebeg egyetlen maszkulin forradalmárnő képe sem. Ezek aztán igen gyakorta vagy aggleányként - ha nem is éppen aggszűzként -, vagy valamely jámbor elvtárs (elv)hűséges társaként teljesítették ki képességeiket, tartották magasra előbb a nemzetközi munkásmozgalom vörös, majd ha megérték a rendszer „emberarcúvá” maszkírozását, a szintén nemzetközi „emberi jogok” sokféle színű zászlaját. Nemritkán etikai lelkiismeretet mímelőn, no meg busás tiszteletdíjakért osztván a bölcsességet katedráról, stúdióból, a „haladó világ” nyikorgó szószékeiről. Ilogy pedig a mostani, Francis Fukuyama-i és Condoleazza Rice-i és - kit is méltassunk kiemelésre a bőséges hazai kínálatból? mondjuk: — Magyar Bálint-i és Lendvai Ildikó-i globalista világforradalomnak nagyrészt szintén a már a szabadszexet is elunó anarchikus kéjvágy vetett Allen Ginsberg és társai óta ágyat, az olyan történeti tényállítás, amelyet a beat-„kultúrán” és leg- bűzhödtebb kigőzölgésein szocializálódott mai idősebb nemzedékek hitelesen továbbadhatnának a fiataloknak, ha nem éppen az efféle továbbadást is fitymálgató beat-„kultúrán” és legbűzhödtebb kigőzölgésein szocializálódtak volna. A képmutatás vádja különben az általános rosszhiszeműség jegyében ma szinte mindenkivel szemben elhangzik, aki a legkisebb erkölcsi igénnyel fel mer lépni. Hazánkban különösen: a kádári kacsintás jeladása a lumpen-morál szabadrablására oly mértékig áthatotta a társadalmat, hogy vélhetően ma is csak a lakosság kisebb része képes nyugodtan a tükörbe nézni, s indulat nélkül elviselni bármiféle erkölcsi szempont felvetését. A többiek ellenben azt hallják szívesen, hogy „a pina körül forog a világ” (copyright by O. törzsőrmester, hódmezővásárhelyi laktanya, 1975), meg hogy „mindenki lop”, „más is hazudik”, vagy kissé ártatlanabb, humorral enyhített kivitelben: „úgy állj a munkához fiam, hogy más is odaférjen”, „fogjuk meg és vigyétek” stb. Tagadhatatlan persze, hogy a kommunista rendszernél régebbi előképeket is bőven találunk minderre, és nemcsak a tőzsdei vagy orfeumi cinizmusban, hanem például a soha-visz- sza-nem-adomra szóló kölcsönkérés „úri” passziójában vagy olyan „népi” magatartásformákban, aminőket például a „ki mit őriz, abból él” szólása fejez ki. 19
