Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Gyurácz Ferenc: Szabadrablás
sem, hiszen az ő leikükön szárad a cyber-kultúra perverzitásainak, a pornográf és blaszfém művészeti akcióknak, vagy olyan nagyképűségbe csomagolt masz- turbációs objektumoknak a felértékelése, mint - sok-sok más példa mellett - az újabb magyar próza számos műve, a legkörmönfontabb nyelvhasználatúak vagy a legsztároltabbak közül akár. (S amikor nyilvánvalóan tudatos blaszfé- miávai, szabálytalan eljárást is megkockáztatva, egy közismerten homoszexuális művészt neveznek ki a keresztény-nemzeti gondolkodásban még ma is szakrális aurájú Nemzeti Színház élére, akkor végül nem a káromlóknak, hanem a botrányra utalni merészelő másik művésznek kell elnézést kérnie.) Nem tetszik pornográfnak, de ugyanazon deszakralizációs genezis szülte a testkultusz hosszan sorolható megjelenéseit (az immár minden bokorban megrendezett szépségversenyektől kezdve az élsport képtelenségeiig) és a testi egészség értékrendgyilkos istenítését, az időtálló értékek elé helyezését. A filisz- teri erkölcs régóta célpontja a nemi szabadosság harcosainak, de könnyű, önmagát készséggel a golyó irányába elmozdító célpont. A klasszikus nyárspolgári korok agglegénykedő filozófusai intellektuálisan és erkölcsileg is toronymagasan állnak a „posztmodern” sekélyes és amorális dekonstruktőrei fölött, de a züllés néhány sorompóját kétségtelenül az ő fennkölt, úri szabadosságuk nyitotta föl: Schopenhauer lekezelő szavai a becsületről, Nietzsche kétségbeesett morálkritikája, de még akár a Spengleré is. Ugyanezen korszakokban a francia próza is megtette a magáét, leleplezve, ám egyúttal fel is mentve a létharc könyörtelenségéhez alkalmazkodó boldogságlovagokat. (Mennyire más a nagy oroszok katarzist sosem nélkülöző világa...) Ma már a - nálunk a kádári lumpenproletarizá- lódás tanfolyamát kijárt - filisztcr sem leplezi nyers anyag- és élvezetelvűségét: szégyen nélkül vallja, hogy pénzügyekben semmilyen érzelmi szempont nem befolyásolja, bárkit becsap, „ha arról van szó”, a legfontosabbnak nevezett egészség orvén pedig képes minden elvet megtagadni - mint oly bölcsen szavazó nyugdíjas tömegeink csak némi reményt nyerjen nyomorúságos élete a tol- dozgatásra-foldozgatásra. Szexuális kérdésekben pedig mint mindenkor, a kispolgár ma is konformista: alkalmazkodik az uralkodó felfogáshoz, amelynek formálására ma már szinte semmi befolyása nincs. Azt ugyanis a zsarnoki globális hatalom formálja, amelynek fő tárgyi eszközei az internet és a média, eszközembereinek hadát pedig a hivatását eláruló értelmiségből toborozza. A PORNOGRÁFIA KÉPMUTATÁSA A pornográfia mindig is a szabadság álarcát öltötte fel, s persze mindig is a rabsághoz vezető, rendszerint igen rövid utat egyengette. A XV. Lajos korából a jakobinus rémuralomig vezető nyílegyenes út libertinizmussal és prostitúcióval volt kikövezve, és hogy még mi mindennel, elképzelhetjük, ha csak belepillantunk Sade márki mostanában magyarul is (újra) megjelentetett för- medvényeibe. Maga Sade 'Thermidor után többször is megjárta a börtönöket, amit eszmetársai mindmostanáig a társadalom képmutatásával magyaráznak: merthogy a forradalomellenes, konzervatív értékrend felé forduló polgári társadalom sem különb a szadizmus névadójánál; kéjencek, mocskos fantáziájukat gátlás nélkül kiélő vérnősző barmok gyülekezete. Ezért e nézet hangadói sze18
