Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Kiczenkó Judit: Útban a Szondi két apródjához

rálja a téma ilyen jellegű „megemelését” a Szondi című töredék felütése, a várvédő kapitány fohásza: „[...] Uramisten! védd a hazát helyettünk. / [...] Oh, ne engedd, uramisten!/Jutni pogány igába. illetve a Szondi két apródjának fordulatai, például: gyaur basa; pogány Ali; A kopja tövén mintha volna feszület stb. Kiemelt jelentőségű továbbá a „Jézusa kezében kész a kegyeiéin” sor.18

Az a tény, hogy a vers több igényes elemzője sem riadt vissza az aktualizálástól,19 a Tarjányi Eszter által allegorikusnak tartott olvasattól, jelzi, hogy Arany is „egészen koráé”. Nemes Nagy fogalmaz legegyértelműbben: „a történelmi esemény csak keret, közeg, fedőszövege a politikai mondanivalónak.”20 Arany Zrínyi kapcsán kialakított véleménye a korával „solidaris” művészről azért is figyelemre méltó, mert úgy tűnik, megengedő - sőt el is várja azt — az allegorikus olvasattal kapcsolatban, ha a mű esztétikuma nem sínyli meg a belerejtett „célt.” A török-tematika ilyen jellegű felfogása (korhű, de a jelent szólítja meg, összeköti a nemzetit és az egyetemest, az individuális és kollektív szabadság dilemmáját) Zrínyi eposzától kezdve állandósult toposszá lett, hatása Ottlikig - sőt az elmúlt években újraéledt történelmi regényekben is — kimutatható.21

A művek címe. A Szondi-töredékek címei - Szondi, A két apród - azért a kézenfekvő tényért méltók a figyelemre, mert a kettő birtokos szerkezetté összeolvasztásából alakította ki Arany a végleges címet: Szondi két apródja. Grammatikailag Arany balladái között 1856-ig csak rí honvéd özvegye (1850. aug.)” és a Mátyás anyja (1854.) ilyen jellegű cím (1856-ban ilyen lesz még a Both bajnok özvegyé). Látható, hogy Aranynál ez a típusú címadás lényegi és intenzív kapcsolatot fejez ki egy kiemelkedő személyiség és vele szoros kötelékben álló valaki (vagy valakik), a mű címében jelöltek között. A tulajdonnevet jelölőként fogva föl, a jelöltek fontosságukat, súlyukat és létük dimenziójának mélységét a tulajdonnévvel jelölttől nyerik, a mű folyamatában maguk is jelentős identitású és súlyú személyekké válnak (esetleg addigra már eleve azok, pozitív vagy negatív értelemben jelentős cselekményt hajtanak végre).22 Mint a Szondi két apródjának csaknem minden elemzője kiemelte az apródok kapcsán, ők a szeretet, az áldozatkészség, a hűség letéteményesei. Nyilasy Balázs például a „szeretetelv” megtestesüléseként jellemzi őket.28 (Rávetíthetjük ezt Szilágyi Erzsébetre is. Kivételt képez, vagy képezhet A honvéd özvegye, amely a markáns ellenpélda lehet). A címadáshoz és a versek hős- és cselekménytípusához kötve idézem a Zrínyi és Tassoból az eposzi szerkezetet fölvázoló Cselekvések és jellemek alfejezetének egyik „Schlagwort”-ját: „Bosszúállások: 1. jó barát, - 2. gyöngéd ifjú, - 3. gazda, - 4. apa vagy fiú, - 5. szerelmi vetélytárs stb. megbosszulása.”2’ A két apród átokba ívelő énekét vehetjük a „gazda vagy apa” dicsőítve megbosszulásának. A hasonló címkarakterű rí honvéd özvegyét a „szerelmi vetélytárs megbosszulásának”, de figyelembe véve a ballada megírásának idejét, a vers indulatát, nem is leplezett életrajziságát és a textus számtalan Petőfi-átvételét még inkább „a jó barát” megbosszulásának. Amennyiben ezt a Hamlet-mottóval is megemelt narratívát költő-szerzője „bosszújának” vesszük a költőtársért, azaz magát az alkotói gesztust tekintjük „bosszúállásnak”. Ebben az esetben a feleségi „hűtlenséggel” szemben megfogalmazott „hűség balladájává” válik e mű is. (Mátyás anyja egy későbbi „Schlagwort”-ba foglalttal jellemezhető: „Női vitézség, nőiséggel indokolva.”)

147