Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Tarjányi Eszter: Arany János történeti balladáinak múltszemlélete

zett A walesi bárdok az utolsó,’ ha az 1860-as évek elején írt Endre királyfit nem számoljuk ide, amely önálló formában nem jelent meg, csak a Toldi szerelmének betétjeként szerepelt, tehát nem önálló ballada, hanem egy nagyobb értelemegész szerves része. A Zács Klára is bekerült a Toldi szerelmébe, de a szöveg státusza más, mert önálló balladaként is megjelent még 1855-ben. E szempontból további akadékoskodásra adhat okot a Kapisztrán címiá szövegnek e kiadvány balladaösszegző áttekintésében és a tartalomjegyzékben szereplő feltüntetése. A Kapisztránt a kritikai kiadás első hat kötetét sajtó alá rendező Voinovich Gáza nem az I. kötetbe illesztette, mivel „csonka darab”-nak tartotta, és ezért a Zsengék, töredékek, rögtönzések alcímű VI. kötetben található csak meg. A Matúra klasszikusok ban feltehetően a Hunyadi balladakor létrehozására tett szerzői erőfeszítés szemléltetése céljából önálló szövegegységként szerepel, míg a Szondi két apródja előmunkálatait jelző két szövegtöredék (Szondi, A két apród), amelyet Voinovich Géza szintén a VI. kötetbe helyezett, csak a Szondi két apródja filológiai jegyzetei között található meg.

Imre László a felsoroltak közül, poétikai alapokra helyezkedve, a történeti ballada műfajának ingatagságát vetette fel a Hunyadi csillaga, a Both bajnok özvegye és a Pázmán lovag esetében.4 E három versnek a megformáltsága erősen elüt a többi Arany balladától. Az elsőnek az előhangszerűsége, a másodiknak a monologikus jellege, a harmadiknak a vidám életképhez közeledő vonása miatt válik kérdésessé a történeti ballada kategóriájának megnyugtató használata. Ezekben a művekben a történeti ballada poétikai jellemzői megtalálhatóak ugyan, de az első kettőben csak olyan kis mértékben, hogy az nem engedi a műfaji kompetencia kételyek nélküli alkalmazását. A Pázmán lovagban pedig a hangvétel, az Arany által használt vígballada kifejezés mond ellent a balladás atmoszférának. Valószínűleg a műfaji hagyomány korszerűsítésére tett egyik kísérletnek tekinthető tehát, amely a balladát a komikus zsánerképpel ötvözi. E versről szólva a történeti ballada könnyen dagályosságra hajlamosító beszédmódjának az anekdotikus, vicces történetmondás által történő - a műfaji kereteket már-már feszegető - elhárításával kell számolni. Sőtér István Az egri leány esetében vette észre az eltérést a balladai szerkesztéstől/ de ő ennek a mértékét nem érzékelteti olyan nagyságúnak, hogy az a ballada műfaji kereteinek az áthágását jelentené.

Még egy szöveg esetében merülhet fel az idetartozás kérdése, itt sem filológiai, hanem elsősorban műfaji jellemzők akadályozzák meg a megnyugtató lajstromozást. A felmért versek közül a Ráchel siralmát lehet a legnehézkesebben a történeti balladák közé sorolni, noha a megjelenített idő itt nyúlik a legkorábbi időpontra vissza, Krisztus születésének az időszakára, Heródes korára. A címszereplő monologikus megszólalásmódja azonban inkább Az örök zsidó-féle drámai monológgal rokonítja, amely műfajnak valóban erős kapcsolata van a balladai megszólalásmóddal, azonban a XIX. század közepén kiérlelődő poétikája mégis gyökeresen más - a konkrét történeti vonatkozás ellenében a lírai megszólalás felé tájékozódó - zsánerré teszi. A dialogikus jelleg elhagyásának és a többféle megszólaló szerepeltetésének a hiánya miatt a drámai monológ mutatja talán a legközvetlenebb átmenetet a ballada és a líra között. Szörényi László egyenesen azt állítja, hogy Arany az 1851 -es kelet132