Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Czakó Gábor: Nyelv és zene
2. ábra. Bal: A keleti mag típusai az ősnyelv térképén, néhány jellemző dallamvonallal. Jobb: négy nyugati kultúra közös típusai a térképen, és néhány dallamvonal, (juhász, 2008.) A dallamvonalak az ötvonalas kottán értelmezhetők. A keletiek egységes nagy hangterjedelmű ereszkedő, a nyugatiak kis hangterjedelmú, változatos típusok Népdalaink és beszédünk első, és leglátványosabb hasonlósága a képiség. A szó elején, a gyökben kimondott kép a különféle tájszólásokban beszélgetők tudatában ugyanazt jeleníti meg, pl. tör, dúr, durva, dara, törékeny, tövek, stb. Az egyszerűbb mondatot ugyanígy szerkesztjük: a mondanivalót helyezzük az élre. A magyar népdal hajszálra ilyen szerkezetű: nagy erejű láttatással indul, melyet szinte ragként illeszkedő további képek egészítenek ki: „Az hol én elmegyek,/ Még áfák es sírnak,/ Gyenge ágaikról/ Levelek lehullnak. ” Dalainkban a hangsúly ereszkedik a következő mondatig, azaz zenei gondolatig. Kodály írja: „Az ötfokúság (...) eredete és múltja teljes homályban van. Legújabban a matriarch átus kultúrájával akarják kapcsolatba hozni A Az ötfokúságot Bartók is ősréginek tartotta: „Az ős-zenének maradványait még ma is fellelhetjük egyes — zenei hagyományaikat hűségesen őrző- nemzetek alkotásaiban. ” Nyelvünk további alapereje a szervesség. A befogadott idegen szavakat nyelvünk gyököknek tekinti, s a ragok meg egyéb toldalékok által magába szövi őket. Selmeczi György hívta föl a figyelmemet arra, hogy a zenei anyanyelvűnk a gregoriánt pentatonná tette. Zenénk szervességéről írja Bartók: „A népzene tehát a természet tüneménye. Mai formái olyan környékek öntudatlan alkotásának eredményei, amelyek minden kulturális befolyástól mentesek. Ez az alkotás ugyanolyan szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei: virágok, állatok, stb. Éppen ezért oly mi gyönyörű, olyan tökéletes a népzene. ” Szabad a szórendünk, a szóalkotásunk, ki ne értené, hogy „Az időjósnak befellegzett?” E szabadság csillog népzenénk helyi változatainak szinte végtelen gazdagságában, sőt, a zenéhez kapcsolódó táncokban is. Talán ez az oka annak, hogy a mi táncaink, különösen a férfiakéi nem közösségi, körtánc jellegűek, hanem szólókra, a táncos személyiségére épülnek. Szülőfalumban élt egy híres táncos, Fülöp Feri bácsi. A néprajzosok sokat filmezték. Megkérdezték egyszer tőle: Feri bácsi, tegnap ugyanerre a zenére a 123
