Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Czakó Gábor: Nyelv és zene
verbunkost úgy járta, most meg így? Azért, mert tegnap este fehérbort ittam, most meg pirosat. • Lehetséges, hogy zenénk és nyelvünk azért hasonlít annyira egymásra, mert bölcsőjük közös otthonban ringott a messzi múltban, amikor még sem „finnugorok”, sem „törökök” nem léteztek? Megérjíik-e, hogy anyanyelvűnk belső természete, népzenénk és tánc-anya- nyelvünk tananyag lesz a magyar oktatásban? Hogy Juhász eredményeit nyelvészeink átveszik, lefordítják-e a maguk tudományára és betemetik a köztük és a magyar ajkúak közt százötven éve mélyülő szakadékot? Hogy mikor, hol és miként került ennyire mély kapcsolatba a magyar népzene a „keletiekkel” és a „nyugatiakkal” - egyszerre? külön? A Kárpát-medencében? A Volga-vidéken? Nem tudjuk. Annyi biztos, hogy a kizárólag északra tekintő honi őstörténet-kutatás látkörébe Juhász Zoltán fölfedezése nem illeszthető. A tudós művész mindenesetre folytatja „ásatásait”. Ma már csupán elhatározás kérdése, hogy Juhász módszerét nyelvészeink átveszik-e, lefordítják-e a maguk tudományára, s elvégzik-e az összehasonlító elemzéseket. Egyelőre ennek nem mutatkoznak jelei, márpedig az ő ideológiamentes módszere lehetőséget teremtene végre nyelvtudományunk, és a magyar ajkúak közt százötven éve mélyülő szakadék betemetésére. Jegyzetek 'Kodály Zoltán: Magyarság a zenében, Magvető, Bp. 1984. Trig kiadó, Bp. 2006. 'Juhász Zoltán: A magyar népzene eurázsiai kapcsolatainak vizsgálata mesterséges intelligenciák segítségével, A magyarság és a Kelet, II. Őstörténeti Konferencia, Magvarok Világszövetsége, Bp. 2008. Juhász Zoltán,'2008. Melega István: Boromissza Béla színeváltozása 124
