Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Ladányi-Turóczy Csilla versei
LADÁNYI-TURÓCZY CSILLA Unom ezt a boldogságot, mely csak börtön, nyamvadt árnyék, melyben csöndben rothadozva lassan vénasszonnyá válnék, unom, hogy jókislány voltam, míg megszűntem kislány lenni, unom, hogy nem tudok többé sem gyűlölni, sem szeretni, sivár vágyak horpadoznak, domborulnak mélyen bennem, mért kell csupán nedves morzsán nyamnyognom, ha megéheztem? Hiszen annyi ép fogam van, hogy a szájad megharapjam! Trójai fakanca Nem ismersz, nem ismer senki, omladoz az eresztékem, tizenhárom erős férfi gubbaszt bennem, ma úgy érzem. Tizenhárom fegyveresnek kardja szúrja gyomornedvem, a világra onnan lesnek, álcaként használnak engem. Hurcoljatok be a várba, vonagoljatok előttem, édes pusztulásra várva magamat én hasbalőttem. 90 Unom
/
