Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Réfi János versei
Kovács Istvánnak R É F I JÁNOS Fél-idő Ha visszanézek, merre vitt utam, azt hihetném, tévedezve jártam a létben és e hajrázó futam nem volt más, csak bolygó illat-áram. Ujjam nyomát nem őrzi semmi sem. Mondják: „Lázát mélységektől kapta, és elvesztette mindenét, hiszen nem írt, csupán elfutó patakba.” Most megállók, merengve sorsomon, mert ím, mégis önmagam maradtam. Mi voltam én? Füledbe mormolom: Kézmozdulat őszi alkonyaiban. Pillanatkép A tükör előtt álltái, én mögötted. Hozzád simultam, átkaroltalak. A mutatók az órán felpörögtek... Néztük egymást - két gyönyörű alak. És soha többé már így, soha máskor. Ez volt a végső pillanat veled. A lépcsőház, a lift, a régi házsor fülembe súgták: elfelejtenek. Tíz nyár múlt el, tíz évünk hullt a porba. Közös szobánk az idő elsodorta, s egy rég elveszett világban kering, ahol már minden megfakult és ódon, csak a tükör őrzi hűn, makacs módon múlhatatlan, magasztos perceink. 74
