Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Száraz Miklós György: Vörös nadrág
Szakállfej nehezen pislogott. írd meg, mondta, és vigyorgott. írd meg, ha tudod. Egyszer talán nekem is meg kellene próbálni megírni. Még ha semmi értelme sincs. Veled megyek, oké? Gyere. A villamos csikorogva araszolt fölfelé a hegyoldalban. A villában Emília fogadta őket. Nem állt föl, csak a szemüvegét tolta a homlokára. Előtte, a böhöm íróasztalon, nyitott számlakönyvek. Hogy nézel ki, te nyomorult! Csupa vér az inged. Megint mit csináltál? Bemutatom neked... Nem mutatom be, mert fingom nincs, kicsoda. ... Mutatkozz be szépen! A torzonborz nevetett. Pierre vagyok, mondta. A bolond Pierrot. Kezet csókolt, aztán belevetette magát az egyik párnázott székbe, ami előbb csak nyiszorgott, aztán lassan összerogyott alatta. Feltápászkodott, bocsánatot kért, de nem zavartatta magát, áttelepedett a kanapéra, ahol nyomban el is aludt. Mibe keveredtél megint? Nő, mi? Megint valami nő, ugye? Egy másik meg itt vár már egy órája. Ne bánts, Emili. Rosszul vagyok. Legyél is, te anyaszomorító! Ez a szerencsétlen meg mióta vár! Ne bánts! Miatta jöttem be! Különben be sem jöttem volna. Jobban is tetted volna. Már kétszer járt itt. Hol van? Sétál egyet. Visszajön. Kilencre beszélte meg veled. Most mennyi van? Fél tíz, te átokfajzat! Miért nem veszel egy órát magadnak? Marha! Marha vagyok. Postán is visszaküldhettem volna az ótvaros regényét! Ne ordíts, mert az oroszlánok elé vetlek. Meghallhatja. Mosakodj meg, mielőtt visszajön. Tényleg ócska a könyve? Visszajön? Emília már az orrára engedte a szemüveget, ismét a számlái fölé görnyedt, de most felpillantott. Mosolygott. Ne reménykedj, mondta. Ez visszajön. Szakállfej kinyújtott lábbal, féloldalasán hevert a kanapén, szelíden hortyo- gott. Idegen volt, nem illett a környezetbe. Bánta, hogy magával hozta. Furdalta a lelkiismeret: tudta, hogy itt fogja hagyni. Nem érdekelte már a zavaros sztorija. Kimegyek a kertbe. És ez az orángután? Itt ne hagyd nekem! Ugye, nem nekem kell majd eltakarítanom? Kiballagott. Átsétált a dolgozószobákon, aztán az előszobán is. A villa hátsó bejáratánál, szemben az elhanyagolt kerttel, nekivetette a hátát az ajtófélfának. Lehunyta a szemét, a nap felé fordította az arcát. Jobbra, közvetlenül a villa falánál, fügebokor terebélyesedett. A lehullott szemek körül darazsak döngtek, a kertben madarak csiripeltek. A levegő súlyosan illatozott: valamelyik szomszédban füvet nyírtak hajnalban. Élvezte a délelőtti nyugalmat, a meleget: állva elszundított. Aztán megérezte, hogy nézik. Kinyitotta a szemét... A csaj 70
