Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Száraz Miklós György: Vörös nadrág
az épület sarkánál állt, őt bámulta. Fiatal lehetett, de az öltözködése miatt a koránál idősebbnek látszott. Szerette a gombokat. Még a nadrágszárán is gombok sorakoztak. A regény rossz. Ezt már bent mondta. Nem vezette be a dolgozó szobába, az előtérben ültek le, a száz esztendős, szebb napokat látott zsúrasztalnál. A csaj nem szólt semmit, mosolyogva nézte a vérfoltot az ingén. Sajnálom, de ettől még igazam van. Nyersen mondta, szeretett volna már otthon lenni. Kisgyerekkorától utálta a gombokat. Undorodott tőlük. Főleg a fénylő csontgomboktól. Vörös nadrág, véres ing, háromnapos borosta. Ezt megint a lány mondta. Csak ennyit. Ezt is halkan. Neki meg szöget ütött a fejébe, hogy talán a nadrág hozza rá a bajt. „Amint tehetem, gondolta magában, kirakom a kuka tetejére.” A lány rendületlenül mosolygott. Aztán feltett egy rövid kérdés. Menthetetlen a könyvem? Igen. Azt hiszem. De azért meg lehetne próbálni más kiadónál. Hallgattak. Hogy a csaj nem szólt, feltápászkodott. Sajnálom, mondta. De ne higgy nekem. Próbáld meg másutt is. Otthagyta a nőt, bement a szobába. Emília dolgozott, mint aki nem lát, nem hall. Szakállfej kinyújtott lábbal hevert, hasán napfény vibrált, két bakancsa egy-egy orra a szoba két sarkába mutatott. Innom kell valamit, hajolt az asszony füléhez. Átmegyek a tárgyalóba. A szomszédos vendéglőt nevezték „tárgyalódnak. Emília megrovón nézett rá a szemüvege fölött. Menj, te szeszkazán! Olyan büdös vagy, hogy rosszabb már nem lehet. Virágmintás cigarettásdobozt vett elő a fiókjából. Előhalászott egy vékony, hosszú szálat. Rágyújtott. Mit mondjak, ha visszajön a nő? Te nem szoktál le? De. Szóval? Mit mondjak? Nem jön vissza, felelte kedvetlenül. Már visszajött. A kert felé ment: érezni akarta a frissen vágott fű illatát. Negyed óra múlva, amikor visszatért a villába, a csaj megint ott volt. A kertajtóban állt, hátul. Türelmesen várt. A darazsak álmosítón zúgtak a hullott füge szétmállott, indigókék szemei körül. Mit csináljak, hogy jól írjak? írj jól. Hogyan? Nem tudom. Egyszerűen csak írj jól. Segíts! Nem tudok. Azt írd, amit ismersz. Amikor a lány elment, összepakolta a kéziratokat. Egyetlen halomba tornyozta őket, aztán ott hagyta mindet az íróasztal közepén. Megyek én is, mondta Emíliának. Ezekért majd holnap beugróm. Szakállfej rendületlenül húzta a lóbőrt. 71
