Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Alexa Károly: Környezettanulmány (gyanánt) az Apokrifról

azt látja, hogy a szocializmusnak nem lényegéhez tartoztak, hanem éppen ellenkezőleg, belső akadályozói voltak azok a torzulások, mert azok voltak, akkor legyen ereje szembefordulni a rossz tanácsadókkal, legyen bátorsága szembenézni saját téveszméivel, s legyen emberi mersze ahhoz, hogy vállalja a felismert igazság költői szolgálatát.” Mindazonáltal az 1986-ban megjelent és Király által lektorált vonatkozó „spenót”-kötetben sok tekintetben máig érvényes portrét rajzolt a költőről Béládi M.

II/. 1. A létezésről való beszéd - a keresztény „egzisztencia ” költészete

(A Pestist) „én is olvastam már németül. Jó könyv, de egy kicsit olyan érzésem volt, mint Dosztojevszkijnek lehetett a korabeli francia irodalom olvasásakor.” (1957)

„Albert Camus Sziszifúsz mítosza (’Le mythe de Sisyphe’) könyvében szemére veti Dosztojevszkijnek, hogy fölismerve a világ abszurditását, mégsem írt abszurd regényt, hanem a hit világába menekült. Csakhogy a világ abszurditásának felismerésén túl - és épp a menekvés irányában - van egy még következetesebb, ha úgy tetszik, még abszurdabb lépés, s ez a világ képtelenségének vállalása.” (1970)

„A negyvenötben összeomló Németországban elemi erővel született meg bennem a felismerés: ez a föld, amit Isten elhagyott.” (1959)

„Mauriac egyszer azt nyilatkozta, hogy világéletében küzdött a lét abszurditásának kísértése ellen. S ez a fówmegkísértése. Greene ezzel szemben a jóság istenkísértéséről beszél, ami azt jelent, hogy lényegében a hit és nemhit határán él. Mauriac írásai spontának, egyszerűek és feneketlenül mélyek. Greene regényei spekulatívabbak, komplexebbek, de felszínesebbek is.” (1962)

„Engem személy szerint a háború tanított meg a társadalom, az emberiség, a személyes sorson túli világ realitására.... A háborúban valamennyien otthontalanokká váltunk s maga a közös tragédia lett egyetemes otthonunk. Valamennyien elvesztettük személyes kis életünket, hogy egyek legyünk a gyökér- telenségben.” (1965)

(Auschwitz) „A költészet számomra, ha nem is pontosan ezt jelenti, de majdnem ezt: a jóvátehetetlen jóvátételét. Vagy legalábbis az első lépést a képtelenség e sötétjébe. Ha ebben nem hinnék, számomra minden siker és minden öröm riasztó sivatag maradna, s Albert Camus faggatására, morális és filozófiai kötelességemnek érezném az öngyilkosságot.” (1965)

„Ha definiálnom kellene Kafka művészetét, valamiképpen a következőket mondanám. Egy angyal szemével látja a világot, egy olyan ’tiszta’ angyal szemével, aki hátat fordított az Atyának. Ettől oly képet ad, nemcsak az életről, de a létről, a teljes univerzumról, ami bár végtelenül pontos, mégis olyan, mint egy rézmetszet. Tehát: negatív, egy angyal éleslátásával készített negatív kép a mindenségről.” (1971)

(Beckett kapcsán) „A nihilizmus végterméke ez, mely nem tud elhallgatni, amikor már csak makogni képes.” (1960-as évek eleje. Első megjelenése: Életünk, 1988.3.)

60