Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetés Hajnóczy Péterről Melis László zeneszerzővel, két ülésben
mit, akkor azért minimálisan egy éven belül le szokták játszani. És az tény, hogy „A szertartás” négy évig állt. De ami a dolog általános vonatkozásait illeti, én ma is úgy érzem, hogy ő tökéletesen el lett felejtve. Ezzel nem minősíteni akarok, csak a tényeket szeretném kimondani. Illetőleg, amennyiben valakit itt minősíteni érdemes, akkor az csak Hajnóczy Péter lehet, aki igazán jelentékeny hatású prózaírója volt az utóbbi évtizedek Magyarországának. Mert hitelesen, mélyen belülről, s erővel beszélt - s nem pusztán az alkoholizmusa által. És ezért az ő elfele- dését én hihetetlen szégyenletes dolognak tartom. MÁSODIK ÜLÉS: BUDAPEST, 2 0 0 8. MÁ)US 27. KEDD „Elhazudtuk a jövőt"-A tizenhét évvel ezelőtti első beszélgetésünk végül nem. került be a Hajnóczyról szóló emlékezés-kötetbe. Ugy emlékszem, valamiért halogattad a döntést a nyilvános publikálásba történő beleegyezést illetően.- Az egésszel kapcsolatban egyetlen egy problémám volt és van is, hogy egy kicsit akkor én túldimenzionáltam az egészet, ugyanis olyan nagyon sokat én nem voltam a Hajnóczynál. Voltam nála, elmentünk kocsmázni néhányszor, de féltem, nehogy úgy tűnjön, hogy ez valamilyen nagyon mély barátság volt. Végül is nagyon rövid kapcsolat volt, mert valamikor az év elején, áprilisban vagy májusban találkoztunk és nyáron halt meg a Hajnóczy, úgyhogy a mi találkozásaink csupán néhány alkalomra szorítkoztak. Én őt tényleg nagyon tiszteltem, egy tízessel idősebb volt talán nálam. És nagyon-nagyon tiszteltem az írásait meg a milyenségét. De egyébként minden más, amiről beszéltem, igaz, tehát ő tényleg szerette a Tűzmadarat, a Lutoslawskit, az „Avec ma solitude” volt a kedvence, ahogy erről akkor megemlékeztem, és ez mind-mind igaz. Ennek ellenére nem szeretném, hogy úgy tűnjön, hogy mély kapcsolat, nagy barátság volt köztünk, ezt inkább a nagyon-nagy tisztelet mondatta velem akkoriban, ám a többi tény az igaz.- Nagyon örülök, hogy ismét szóba hozzuk ezt a korábbi beszélgetést, hiszen ezáltal azt is hangsúlyozzuk egyben, hogy ez egy olyan dokumentum, mely — Hajnóczy Péter megidézésén kívül — az akkori közszellemről, az emlékező akkori érzéseiről is informál. Ügy gondolom egyébként, hogy nem érdemes szabadkozni amiatt, hogy ez nem volt olyan hosszú meg gyakori kapcsolat, mivel az akkor rögzített szöveg is tanúsítja, hogy nem sokkal az író halála előtt ismerkedtél meg vele. A kapcsolat intenzitása és jelentősége vélhetőleg mégis olyan erős volt, ami az emlékezetre is bizonyos mértékű hatást gyakorolt.- Biztos így van, de hát nem is szabadkozásról vagy szégyenről van szó, inkább a szerepemet szeretném ebben az egész dologban csökkenteni.- Telefonon említetted még, hogy a Hajnóczy-elbeszélésre, „A szertartás’’- ra írott zeneműved fogadtatásával kapcsolatosan is megváltozott az akkori véleményed...- Igen, a rádiófelvétellel kapcsolatban állítottam azt, hogy betiltották, mivel a 41
