Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11-12. szám - Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetés Hajnóczy Péterről Melis László zeneszerzővel, két ülésben
felvételt követően négy évig nem adták le. De ez így nem volt igaz. A nyolcvanas évek közepétől ugyanis már nem beszélhetünk ilyen mértékű tiltásról. Ráadásul közben az is kiderült, hogy akire hivatkoztam, aki szerint úgymond még nem tette helyére a szocialista művészetelmélet a Hajnóczyt, az az illető egyszerűen nem mondott igazat. Tény, hogy ültették kicsit a darabot, aztán később mégis leadták - sőt, érdekes módon kétszer is kaptam rá nívódíjat a rádiótól... — Úgy gondolom, ezek a vélemény-eltérések inkább a nézőpont különbözőségéből adódnak. Akkoriban tényleg ilyen volt a légkör, hogy amikor valami miatt halogattak vagy elfektettek dolgokat, akkor az ember mellőztetésként élte ezt meg, ami, a még korábbi időszakok tapasztalatai alapján tökéletesen érthető volt. Ráadásul a mi emlékidéző beszélgetésünk közvetlenül a rendszerváltás utáni első időszakban történt, amikor mind- annyiunkat áthatotta az öröm és fel- szabadultság érzése, hogy ami a múltban rossz volt, azt végre ki lehet nyíltan mondani. A megelőző rendszer bírálatát ráadásul áthatotta egyfajta - ma már azt kell, mondjam — naiv hit a jövő reménységeit illetően.- Valószínű igazad van. Akkor azonban ezek miatt volt egy ilyen rossz érzésem, az az igazság. De érdekes módon, most olvasva már nincs olyan rossz érzésem. — Most, hogy a problematikusnak érzett vonatkozásokat sikerült tisztázni, csak felvetem, hogy - akár ezektől függetlenül -17 évvel az emlékidéző beszélgetésünk után milyen éizés szembesülni akkori éneddel? Felidézi-e ez a hajdani beszélgetés az annak alapjául szolgáló élményt, Hajnóczy Péter író és Melis László zeneszerző kapcsolatát?- Hát, persze, természetesen. Azt is, hogy nagyon fiatal voltam, s nem mellékesen jobban bírtam az italt is. Igen, fiatal voltam, még valami előtt - most meg valami után vagyok. Sok minden történt azóta, köztük több olyan, ami szintén Hajnóczyhoz kötődik. Azóta Hajnóczy öt vagy hat novellájából készült egy rádiójáték-sorozat a Magyar Rádióban, aminek Markovits Ferenc volt a rendezője, ennek is én komponáltam a zenéjét. Számomra kimondottan vállalható, szép darabok. Ami miatt még természetes volt, hogy sokat gondoltam rá, az a hiány, ami ma van, amit az irodalmi életben is érzékelni lehet. Annak ellenére van hiányérzetem, hogy látszólag minden pezseg, jönnek az újak, akik között van nagyon jó, van kevésbé jó - de mégis valami egészen más szellemi közegben történik mindez. Egy meglehetősen lapályos, semmilyennek mondható szellemi közegben, ahol mindenki kussol, annak érdekében, hogy valamire juthasson. Kamper László: Széthasadófélben 42
