Életünk, 2008 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11-12. szám - Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetés Hajnóczy Péterről Melis László zeneszerzővel, két ülésben

Hús Zoltán: Mátyás álruhában

jét mégsem tudták megtörni. És így valójában az egész „fogadtatás” a hallgatásról szól. Mindenki hallgat. Persze, lehet, hogy ő nem olyan fontos másnak, mint nekem, de én inkább azt hiszem, hogy aki itt egyáltalán publikálhat - tehát a hatalom embere a mai napig is -, az valahogy érzi, a tudatában van annak, hogy ez az egész Hajnóczy-ügy az ő számára keserű pohár. Aminek még az érintésétől is tartania kell. Ha csak azt vesszük (ami a régi rendszerben is ugyanolyan kellemetlen volt), hogy ő tulajdonképpen származásilag és a művei témáját illetően munkás, s hogy munkásokról manapság újra ciki beszélni - útban Európa felé -, azt hiszem, eleget is mondtam.

— Örülök, hogy — személyes emlékei dédelgetésén felül - foglalkozik az életmű utóéletének gondjaival is, s tudom, hogy kötődésének a jó értelemben vett Hajnóczy- kultusz fenntartása irányába ható cselekedet-vonatkozásai is vannak. Mátis Lilla filmjére, az „In memóriám Hajnóczy Péter”-re gondolok, melynek Ön által komponált „kísérőzené"-je a képiséggel egyenrangú szerepet visz.- Ez a mű meglehetősen közel fogant az előzőhöz (az egyik augusztusi, a másik meg talán októberi), s már kifejezetten az eltávozása által kikényszerített emlékezés-tiszteletadás ihlette. „A szertartás”-koncertet követően keresett meg Mátis Lilla azzal, hogy ő még a halál hírére kiment Hajnóczy lakására, s amit ott forgatott, abból kellene csinálni valamit. Elég mostoha körülmények között dolgoztak, összesen vagy másfél-két napot kapott mindössze, amíg nem szedték szét a Hajnóczy szobáját... (Különös szobája volt neki, rá nagyon jellemző.)

A nehézségek szerencsére nem akadályozták, hogy a munka Hajnóczy szellemében folyjon. Ugyanis ő annak idején beadott a BBS-be egy filmtervet, ami

39