Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Vasadi Péteér: Figyelem, tudás, szellem - némi anarchiával
VASAD I PÉTER Figyelem, tudás, szellem - némi anarchiával A KÖLTÉSZETRŐL* Alexa Károly Jézus mosolya c. könyvére Tegyük föl, hogy Gottfried Benn-nek igaza van: a vers nem születik, hanem csinálják. Nekem erről ez jut eszembe: a lehető legszületőbbre, az ember gyerekére is az a - kissé pórias - szó járja, hogy csinálják. S most akkor éppen ideidézhetjük Lackfi Jánosnak az Ismertetőjében leírt szavait arról, hogy „a techné, azaz szakmai tudás, hozzáértés” mennyire szükséges a poétikában - is. Jó, a verset tehát csinálják. De mit csinálnak, ha nem születik - meg? Viszont már a születése előtt ajánlatos fölkészülni magára a születésre, és az utána következő műveletekre. Mert a versnek talán nem, de a költészetnek föl kell cseperednie.... Most tehát ott tartunk, hogy ha még semmi sincs a versből, máris csinálni kell. S ha már megvan, de még nem készült el, nemcsak világos, hanem rejtett erőmozgás folyamatainak tárgya is. Nekem tehát a techné és a misztérium egymással összefügg, sőt összefonódik. Mint ahogy a leggyakorlatibb munkák végzésében is vannak bravúros, tervezhetetlen, mintegy rejtélyes mozzanatok s mozdulatok. Most kétkezi munkás barátaimra és a munkájukra gondolok. Ez utóbbit - rá kellett jönnöm - nem szabad csak rutinnak, ügyességnek nevezni, kissé pejoratívan. Azért nem, mivel mindig ember végzi. Tudósnak, filozófusnak, teológusnak lenni megér egy életet. A költő egyidejűleg mindhárom, hullámzó kedvvel, erővel és változatossággal - és még valami. Ezt a valamit szívesen mondom permanens lelkesültségnek (nem lel- kendezésnek, annak semmiképpen!), 36 fokos láznak, nehezen lankadó figyelemnek, sokirányúi érzékenységnek, a tapintás, az érintés, a megragadás vágyának, a matéria - mintegy szakrális - szeretetének, aktív passzivitásnak, a személyiség egyedi megrajzoltságának. Mindez szükséges ahhoz, hogy a verseken fölfedezzük, szinte lássuk „a valóság harapását”: adaptálva Gabriel Marcel szavait az igazi filozófiáról... S mit jelent a címben szereplő „némi anarchia”? Nem azt, hogy - idézek - bearanyozott majomszobroknak tekintsük az elődöket. Nem formabontást, nyakló nélkül. Nem egyetemes lázadást, a ragályos és szüntelen provokációk csiklandó ingerét. Egyszerűen azt, hogy megtapasztaljam: új bornak valóban új tömlő való. Ez nem vágy, ennek nincs köze a divathoz, ez rendeltetés. Tartsam kegyelmi adottságnak a maisá- got, a maiságomat, anélkül, hogy ebből különös ügyet, netán előbűvölt stílust kreálnék. Hogy nem hárítom el a netán büntetésként kirótt magányt, ellenkezőleg, forrásnak tekintem, ezért inkább élem, kifürkészem, hozadékát beépítem a műbe. Ösztönösen ellenszélbe, sőt ellenem-szélbe fordulok, magam * Elhangzott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a Kreatív írás Program konferenciáján. 84
