Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11-12. szám - Vasadi Péteér: Figyelem, tudás, szellem - némi anarchiával
se mindig tudom, miért. Van, amikor ezt becsülöm legtöbbre, ezt a „magam- se-tudom”-ot. Ettől még tudhatja valaki. Egyáltalán: mi az, amit én tudok? 1. ) Tudom, hogy tudni elsősorban azt jelenti: fölfogni (úgy is értem, hulltában, estében fölfogni a dolgot); átélni, szemmel kísérni, szemlélni, szemlélődni, kivárni a kellő időt, nem sietni, de résen lenni. Lebocsátani a belső műhely mélyébe, kihordani, hagyni, hadd forogjon bent, aztán szépen kiemelni vagy gyorsan kirántani. S ráfektetni, rásimítani a papírra, mint egy ragasztó- szalagot. A gyűrődéseket majd. Óvatosan. Talán épp a gyűrődéstől lehet, lesz szép. Jó. Egész. 2. ) Az tud, aki szeret tanulni. Mi az, hogy tanulni?: Vágyni arra, ami még kívül vagy hátra van. Átmenni azon, ami éppen adódik. Rajta lenni az én utamon. Jelen lenni egyedül is. Aki szeret, az tudni is szeret, azaz lenni, ahhoz tapad a szó, a csönd, a mű, a mondat, a kép, a jel, abban formákat hoznak létre s formákat váltogatnak a jelentések, mikor melyik, s mikor milyet, de amit, azt állandóként állítja, sugallja, sugározza. Igen, tudni mind többet lexikálisán is, de élményszerűen, és feledni is mind többet. A tudott dolgokat látni kell. Fölismerni a hasonlókat, miben különböznek egymástól, nézni a viszonyukat, mint küzdenek meg, s rákérdezni a legközelebbire: miért éppen te? Mit akarsz? Elindítasz? Ösztökélsz? S mire: prózára? Versre? Meggondolásra? Eleje, vége, közepe a versnek ez a sornyi meglepetés? Elcsípni. Leírni. Miféle hang kíséri? Miféle sötét zsongás? Nézem... Nagy, népes, friss a jelentések, esetek, jelenségek tábora. Könnyű őket szeretni. 3. ) Minden érdekel. Az érdektelenség is. De nagyon szűkén mérem ki az idejét. Az idő kegyelem. Nem pocsékolhatjuk el. Ha a magamét ne, akkor a másokét sem. Amikor valaminek kitelt az ideje, befejezem. Elfordulok. El kell fordulnom, mert épp abban az új irányban van, vagy várakozik valaki, egy napfényes ablak, a sárga virágbokor, egy könyv, a gyerek fejebúbja, a fölkiáltás, a kiejtett mondat, a zene, a zene, a zene, a gazdag semmi, amiből fölbukkanhat a fontos valami. Aki vagy ami következik. A sor végtelen. 4. ) Nem reggel 8 órakor vagy délután 3-kor, hanem mindig, szó szerint éjjel-nappal van ideje az írásnak. Tehát reggel 8-kor és délután 3-kor is. Miért? Mert az ő idejében kell. S nem hajszában. Úgy nem lehet. A vers a türelemért arany dukátban fizet. Aki a fürt után kap, földre veri a szemeket, írja S. Weil. A visszafogott türelmetlenség termékeny. Tehát se túl korán, se túl későn. Van, lehet úgy is, hogy mintegy fölényes nemtörődömséggel, de bent csalafinta, becsapós, ám éles éberséggel. 5. ) Érintetten. Csak akit megérintettek, az érinthet meg igazán. Ezért nem a poénért. Mert nem „kábítok el”, ha el akarok kábítani. A poézis nem hisz a drogokban. Szóval nem ezért vagy azért. De hogy az mi, amiért legtöbbször rejtve van. S maradjon is rejtve, hisz’ csak így derül, derülhet ki... Fáktól sötét az erdő, ám ahogy jön föl a Nap, maga az erdő világosodik meg. A délelőtt növekvő világossága ajándék. A hold a tiszta égen pedig nem közhely, hanem kiszámíthatatlanul varázsos. Nézzétek meg ilyenkor a korhadt léckerítést meg az árnyékát. 6. ) Költészetre nem minden méltó, de a költészet mindent méltóvá tehet. Ezért írhatsz bármiről. De nem bárhogyan... Illetve a legjobb képességeid 85
