Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Mórotz Eszter: Az ember, aki nagyurat szolgál
akkor az én új ültetvényemet mind föltányéroztatom (ez nem új szó ám); neki állítok hat napszámost, lajttal, öntözővel, s belocsoltatom a töveiket erősen. Ez az eljárás nekem belekerül (a ki a vizet is pénzen veszem Wein igazgató úrtól) egy hektárnál 50 ezüstforintomba.” Nem tudom, ezüstforintban mennyit érne Láng József hat hektárja. Osztunk, szorzunk, de a számok valahogy hiteltelenül konganak. Mert ahogy beszél róla, kétségtelen, értékét nem pénzben méri a gazda. Felbecsülhetetlen, mert egy család számára megélhetést, a gazda számára szerelmet, a szenvedélyt jelenti. Igaz, felesége szerint ez már inkább betegség...- Én a kis lépések embere vagyok. Sokan a helyemben néhány év alatt csináltak volna egy nagy beruházást, akár hitelre is. En lassan, mindig a többletet forgattam vissza, hosszú évek alatt apránként vásároltam meg a földeket. így nőtte ki magát a kezdeti 300 tőke és a családi örökségként kapott 3000 négyzetméter egy hat és fél hektáros birtokká. Fiat helyen vannak területek, így aztán a hét minden napján máshova kell futnom. Nem könnyű, de ahogy a régi öregek mondták, legalább ha jég jön, nem veri el a teljes termést. Nekem ebben a 6,5 hektárban benne van az életem. Nagyon sok lemondással jár, ha az embernek lételemévé, életformájává válik egy ilyen gazdaság: termeléstől az értékesítésig mi fogunk át mindent. Némileg a családot is sikerült beoltanom... A feleség - „civilben” pedagógus - a Borbarát Hölgyek Egyesületét vezeti, ő szervez és reprezentál. Bár a családfő bánatára fiúval nem áldotta meg a sors, igazán nem lehet panasza három lányára sem. A legidősebb már nincs otthon, egyelőre csak a Letícia cuvée palackok címkéjéről mosolyog ránk a város egykori borszépségkirálynője, aki - talán némi apai hatásra is - kertészmérnök lett, és jelenleg szőlészet-borászat szakmérnöki tanulmányait végzi. Láng József titkon reméli, ő továbbviszi majd a birtokot. A középső, a cserfes kamaszlány a vásárlókat szolgálja ki a ház alagsorában kiépített pincében, s minden bizonnyal a legkisebb óvodásnak is jut rövidesen szerep a családban.- En pedig termelek, és még mindig tanítok. Es immár öt éve, hogy a Szőlő- termelők és Bor értékest tők Szövetkezetét is irányítom. Lényegében azt a társaságot, melyben ezt a pályát kezdtem. Nagy büszkeség összetartani ezt a közösséget, mely főként idős - 70-80 éves - szőlőtermelőkből áll. Apám köztük a legidősebb, ő már 91 éves. Ez egy önálló gazdálkodó egység, melynek célja a profit, amit szétosztunk. Sajnos már csak néhány tucatnyian vagyunk, próbálunk fiatalítani, de egyre nehezebb. Pedig ezt az örökséget tovább kellene vinni. Csak hát kevés fiatal kötelezi el magát a szőlő mellett. Ma egy életképes birtok öt hektárnál kezdődik, eg)? család eltartásához minimum ennyi kell. Ez viszont óriási beruházás. Manapság csak a dúsgazdagok építenek nagybirtokot, olyanok, akiknek nem hiányzik az a 30-40-50 millió, amibe ez belekerül. LTgy látom, számukra hobbivá és egyfajta státuszszimbólummá vált a birtok és a saját bor. Aki viszont csak kis területen tud gazdálkodni, drága bort szüretel. A fiatalok rengeteget dolgoznak - idejük és energiájuk sincs erre. Pedig ha tudnák, mekkora megnyugvás, szinte pihenés kimenni a hegyre. Megszakad a szívem, amikor látom az elhanyagolt birtokokat, a sok „eladó” táblát. A lebukó nap fényében Kőszeg hegyvonulatát nézzük, ahol szerencsére egyre több dűlőt hódítanak meg a borászok. Manapság fontos szempont, hogy 42
