Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Mórotz Eszter: Az ember, aki nagyurat szolgál

Forró nyári napon üldögélünk a Láng-pince hűvösében. A kínáló helyiséget néhány éve alakította ki a család - Kőszegen már a borturizmusra is építenek a gazdák. Falmélyedésekben porlepte, régi palackok, kupák, falra szegezve a Bor­ivók tízparancsolata, a bor-Hiszekegy meg a Pince-áldás, de a Szőlő Jövesek Könyvének néhány metszetét is megcsodálhatják, akik leülnek a kockás abroszok mellé, hogy gyertyafény mellett kóstolgassák Lángék borait. A gazda jó ven­déglátóhoz híven bemutatót tart, mesél szakmáról, hagyományokról, borról.- A nagyapám is egy köztiszteletben álló ember volt, utolsóként viselte a hegybírói címet, mielőtt 1947-ben megszüntették a hegyközséget. Több holdon művelte a szőlőjét, és minden gyermeke örökölt egy kisebb birtokot. Édesapám a Római dombon kapott területet, és csak néhány éve, hogy kivág­tam azokat az utolsó tőkéket, melyeket még nagyapám ültetett. De azért hagy­tam egy sornyit, mementóként - tulajdonképpen ez a „kerítés”. Büszke vagyok nagyapámra, de a szőlő szeretetét édesapámnak köszönhetem. Pedig nem volt egyenes ez az út. A gyermek Láng József édesanyja gyári munkásként dolgozott, apja háborús sebesülései okán rokkantnyug­díjasként otthon volt, művelte a földeket: a „mezőn” a gabonát, a „hegyen” pedig a szőlőt. A mintegy 3000 négyzetméteres birtok mellett aztán az idősebb Láng vál­lára vette egy többhektáros szőlőtelep irányítását is. A hajdani ÁFÉSZ szőlőter­melő szakcsoportja kérte fel, és hosszú éveken át vezette azt a „birtokot” is. Olyan volt, mint a régi hegymesterek - akikről a Szőlő Jóvések Könyve is ír -, akik egy-egy hegyrészért feleltek, és a szőlő­hajtásokat bemutatták Szent György napján a városházán. Láng József éde­sapja 15 éven át vitte a hajtásokat a ha­gyományok szerint. Ahogy a neves könyv írja: „Eleitűi ezen N(emes) Városban bévett szokás szerint Szent György napján, úgy, mint szokott, Bírói Választás napján az Hegy Mesterek az Tanátsházba szoktak szőlő jöviseket (hajtásokat) hozni, mellyek által az Városy Lakósok is az Borbéli ter­méshez reménységhek volt, ezen jövisek ekkoráigh könyvben nem rayszoltattak, következendőképpen Emberekk elméjébül is kihűltek, hogy azért az Posteritás is megh tudhassa minémő boldogh és boldogtalan Sorsra jutott ezen Városnak állapottya, ezen belől irt mód szerint következik az esztendők száma, mellyben continius temporibus de Anno ad Annum minémő jövisek lettenek, azokon minémő bor is termett.”- Iskolásként én is dolgoztam abban a csapatban, ott láttam, milyen is a nagyüzemi szőlőművelés. Azért tisztelem azokat az embereket, mert valójában ők örökítették át nekünk a hivatást. A személyi kultusz politikája itt is a nagy­40

Next

/
Oldalképek
Tartalom