Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Mórotz Eszter: Az ember, aki nagyurat szolgál
MÓROTZ ESZTER Az ember, aki nagyurat szolgál LÁTOGATÁS A KŐSZEGI LÁNG PINCÉSZETBEN Ennek a történetnek úgy kellene kezdődnie, hogy: „Élt egyszer egy kisfiú valahol a Kőszeg-hegyalján. Ennek a kisfiúnak már huszár nagyapja is szőlőbirtokos volt, apja pedig egész életét a hegyen töltötte: kapált, metszett, szüretelt, így aztán a kisfiút, aki együtt nőtt a tőkékkel, örök életére rabul ejtette a fürtös növény.” Csakhogy Láng József története nem így indul. A családi örökség és az ősök elkötelezettsége igaz ugyan, de a neves kőszegi borász nem emlékszik a rádöbbenés romantikus pillanatára, amikor végignézve a szőlőtőkék során, már tudta, ez lesz az ő útja. Pedig kezdetben leginkább unta a hegyet, ahol apjára bízva töltött sok időt. Gyakran kérdezgette, mikor mennek már haza. S a kép még most is benne él, ahogy az öreg ember felnéz az égre, és csak azt mondja: „O fiam, még magasan van a nap.” Majd visszahajol a tőkékhez. Es ott voltak a szüretek. Lángoknál az édesanya már napokkal a nagy nap előtt sütött-főzött. Szervezték a rokonságot, a segítséget. Mindenki ideges volt, zaklatott - de azért együtt volt a család.- így utólag mindent megszépít az idő. Most már szinte szépnek látom azokat az unalmas órákat a hegyen, és az ideges családi szüreteket is. Igazából nagyon büszke vagyok a múltunkra. Sajnos, nagyapám korán meghalt, nem ismerhettem. Pedig az ő kívánsága volt, hogy a nevét viseljem. így lettem én is Láng József. Valójában őt Lampként anyakönyvezték, németajkú családba született. Aztán, amikor huszárként az 1920-as években vitézi érdemrendet kapott, magyarosítania kellett a nevét. Kőszeg látképe (1858) 39