Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Illés Péter: Régi szőlőhegyek, hegybéli közösségek a Vasi-Hegyháton
Bejcgyertyános, Vas m.), „Vasvár” mezőváros (Vasvári Hegyek, 250 kapás, ma Vasvár, Vas m.), „ Gyeó'r vár’” (Gesz- tel-Hegyek, 200 kapás; ma Győrvár, Vas m.), „Gősfa” (Gó's Hegyek, 300 kapás, ma Gősfa, Zala m.), „Egervár” {Egervári Hegyek, nincs adat; ma Egervár, Zala m.), „Mihály-fal mH (Mihalyfalvay Hegyek, 60 kapás; ma Petőmihályfa, Vas m.), „Ghó'rse” {Ghérk Hegyek, 100 kapás; ma Gerse- karát, Vas m.). A részben megfelelő művelésű, részben évek óta elhagyott szőlőhegyek borait az összeíró rendszerint közepesnek minősítette, jónak egyedüli kivételként az egervári borokat nevezte meg. A török hódoltság felszámolása után, a XVIII. század elején jobbágyok, kisnemesek és polgárok részvételével jelentős szőlőtelepítési hullám indult meg a Nyugat- és Közép-Dunántúlon. A földesurak, legyenek azok régiek vagy újak, nagy lendülettel kezdtek neki uradalmaik megszervezéséhez. Mivel a bor a kor egyik legfontosabb árucikke volt, ezért amennyire csak lehetséges lehetett a szőlőhegyeket is igyekezték fennhatóságuk alá vonni.:: Az újra gondozás alá vont régi, és az újonnan telepített dél-kelet vasi szőlőhegyek térkapcsolati rendszerét jól megvilágítják az 1720-ban készült vasvármegyei adószedők összeírásai. A térképre vetített adatok a Vasi-Hegyhát korabeli kistáji munkamegosztásban betöltött szerepét is láttatni engedik (7. ábra). A dombsági szőlőhegyeket nem csak a helybéliek művelték, a Rába északi oldaláról, illetve a történeti Vas-Zalai határvidék zalai falvaiból is átjártak erre a vidékre szőlőt művelni, bort készíteni. A XVIII. században a Rába vasi szakaszának délkeleti partján meghúzódó dombságon, az évszázadokig Hegyhátként emlegetett vidék24 környezetében önálló szőlőtermesztő kistáj kezdett formálódni, melyen belül a vonzáskörzeteikkel kisebb szigetszerű csoportokba, mikrotájakba rendeződtek a szőlőhegyek. Körmendtől délre Nagy- mizdó, Döröske, Döbörhegy, Szarvaskend, Nádasd hegyei alkottak egy ilyen csoportot, a vas-zalai határtérségben Győrvár, Gősfa (ma Zala m.), Boldog Asszonyfa (ma Vasboldogasszony, Zala m.), Egervár (ma Zala m.), Dénesfa (ma Egervár, Zala m) és Mihályfa (ma Petőmihályfa, Vas m.), hasonlóan íVIindszent (ma Csehimindszent, Vas m.), Csehi, Kisbér (ma Bérbalatavár, Vas m.), Tilaj (ma Nagytilaj, Vas m.), Mártonfalva (eltűnt falu), Olaszka (ma Olaszfa, Vas m.) és Oszkó térsége mutat hagyományosan szőlőtermesztő mikrotájat. A dombság északi peremén, a Sárvártól délre fekvő Sótony és Nyőgér szőlőhegyei szintén karakteres vonzáskörzettel rendelkező bortermő helyek voltak. Ebéd közben a pincénél. Győrvár, 1957, Dömötör Sándor felvétele 16
