Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Ambrus Lajos: Előszó

mészkőn, löszháton, sőt még az alföldi holtokon is szőlőhegy ért szőlőhegyet - az olyan kevéssé szőlőtermőnek gondolt* vidékeken is, mint a hűvös(ebb) Vas vármegye. A szőlőhegyek fel futó ttaf'át fixákat körülölelő dombokra, a szelíd és védett hajlatokra, és megkeresték a napfényes fekvéseket, ahol a gyümölcs mellett a szőlő is pompásan virított. Kis, fehérré meszelt pincéket építettek kőből vagy faboronából, épp tnibéz fértek hozzá, vagy lehordták a városi pincékbe a termést, mim például Kőszegen. A szőlőhegyek belső rendjét, komótosan végiggondolt életét kiforrott, mindig a lokális körülményekhez adoptált hegyközségi törvények szabályozóik. Lényégében a falvak, a kisvárosok lakói a szőlő gondozásának |zeretetet mint átélj patriarchális tudást és követendő létformát adták át a köveíkefcő,nemzedéknek: a szőlőhegy mindenütt az ember bizalmát/'Orpheuszt) derűjét és életörömét fejezi ki. Egy megcélozható belső idiíltfa felsz|b'adultság teljességét. Ugyanakkor egy sajátos kultúrát is jelent: az anyagi előrehalad|s mellett univerzális, természetiszakmai tudások megszerzését és azok kamatoztatását egy teljesebb élet reményében. A szőlőtermelő „lelki alkatának” kategóriája pzérpoly sajátságos tradíció a Kárpát-medencében,

A piac az másV ismerjük, hogy Kőszegen ésVSág hegyen jelentősebb birtokok alakultak ki, de tudjuk, bogy a Vas rtiegye nyugati uradalmai is komoly pincészetekkel rendelkeztek. (Vöö Frideczky György nardai „plebánus” e számban közölt 1863-as levelével!) A nagyobb birtokokon (uradalmi, egyházi, földbirtokos) sok helyütt korszerű termelés folyt szakképzett vincellérek vezetésével - nem véletlen, hogy a sági bort patikákban árulták, és királyi asztalokra is jutott belőle, vagy a városi borteripelés (Kőszeg) olyan jelentős volt, hogy a termelők ellátták saját kiméréseiket, és.idegen piacokon is hódítottak. Az okszerű és szakszerű borászat aHielyi és európai divatnak, megfelelően alakult: a megye nyugati felén elsősorban kék-, keletin fehén Szedőket termeltek. A fajtaösszetétel is ennek megfelelően alakult: a nagy gyökcrtetűvész utáni rekonstrukciókban elhullott több ősi fajta (kadarka, csókaszőlpj takszőlő, lisztesfehér, kéknyelű, bakator stb.), a fehérek kö.kiík^öbbségrfe .jutott az olaszrizling, deszinte az egész XX, századon átnyúló próblénfaként mindenütt megjelentek az un. direkftermők .{Noah, ^Delaware, Othelló, Izabella stb.). A szőlőhegyek fajtaösszetételét mégis a fajtabőség és az összevisszaság jellemezte és jellemzi ma is - a 'borvidékekhez tartozó szőlőhegyek fajtavátóztáSaik pontosságával fontos terroir-jai (termőhely) lehetnek -a magyar borászatnak. Ugyanakkor az elaprózódott birtokszerkezet nem kedvez a minőségi bortermelés megteremtésének;^yy\l W /

Egy elképzelhető szellemi gazdagságot és örökséget igyekeztünk bemutatni összeállításunkban, amelyben ^múltbeli értékek találkoznak a maiakkal. Hogy melyik javára dől el a küzdelepi - természetesen a jövő kérdése. De a fundamentum és a tradíció megvaTfyesak használni kell, és tanulni belőle.

2