Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 10. szám - Ambrus Lajos: Előszó
AMBRUS L A I 0 S Előszó Különleges témát választottunk lapszámunk tartalmául: Vas megye borászatát. Kevéssé ismert és értékelt terrénumát'V megye történetének és kortársi jelenének. Első nekifutásra azt gondolnánk, hogy mindaz, ami e témával kapcsolatos, meglehetősen perifériális helyet foglalt el az itt élő ember életében. De látnunk kell a fától az erdőt: példáulíaz 1893-as borvidék) beosztás szerint Vas vármegye jeles borvidékei lényegéberívd Ruszt-soproni-pozsonyi borvidékhez tartoztak, a Marcal-nienti vulkanikus bazalthegyeket, a Ság hegyet és Kis- somlyót kivéve, amelyek a Somlói borvidék büszke hegyei voltak. A régi adatokat, amelyeket a nem borvidéki; besorolások miatti szétszórt összesítésekből nem ismerünk pontosan, a maiakkal összevetve (ezek száma szintén nem egzakt) annyi bizonyos, hogy Vas megyében, akar szerte az országban, a régi, szőlészeti fénykorokhoz képest) el entősén csökkent a megművelt szőlőterületek nagysága. Ezzel együtt- je 1 entősen háttérbe szorult, és itt-ott már eltűnni látszik egy különleges tájrajzi, gazdaságtörténeti, néprajzi, önkormányzási és mentalitástörténeti tradíciókkal rendelkező kultúra. De az említett hivatalos besorolás is jelzi a tényt: lényegében igen súlyos elemi csapás (akkor épp a fíloxéravész) ellenére, a szőlészet és borászat mindenfelé létezett, virágzott a'mggyébeij, mar ahol erre lehetőség nyílt. Legyen elég most a kevéssé ismert és ma piát alig méltányolt Vasi-Hegyhát barátságos, néprajzi-építészettörténeti .ákerrtpontból „jelentős 'szőlőhegyeire utalni, vagy épp a Rába menti szőlők, Sótony és Nyőgér borászati tradícióira gondolni. Aztán megemlegetni Kemenesalja domboldal alt, amelyek a régi térképek ságrint tele voltak szőlőhegyekkel Gérfcétől, Kissitkcn át Kemenessöm- jénig. Sahogy egy régi Nardán keít levélben'őlfáshatjuk, a szerző szerint 1860 körül Vasmegyében nem Vasvárottyhanem a Vashegyen terem a legjobb bor... És akkor a vármegye Ausztriához csatolt részeiről nem is beszéltünk - tanulságos és meglepő egy épp e lapszámunkban megjelent dolgozatra hivatkozni (Hies Péter: Szőlőhegyek, hegybéli közösségek a Vasi- Hegyháton), amelynek szőlészeti rekonstrukciójából világosan látható, hogy regi Vas Vártnegye szőlészeti és borászati tradíciói jelentősek és meglepőenddtérjedtek voltak. S a centrum, némileg meglepő módon, a yárjnegye középsőmsjfőlég nyugati (ma ausztriai) területéibe tehető. Mindez persze azt is bizonyítja, hogy áz itt élő népek (vendek, horyátok, németek és magyarok) szívesen és szakszerűen foglalkoztak a szőlészet, a borászat nemes szenvedélyével, még akkor is, ha nem elsősorban piacra, hanem saját családi fogyasztásukért termeltek. Ez a kistermelési forma egyébként a történelmi Magyarországon szélesen elterjedt és általános gyakprlaHyolt - ha a korabeli leírásokkal találkozunk, megerősödhéf bennünk, hogy minden természeti csapás/ tatár-török-osztrák önvédelmi háborúzások s egyél) emberi gyarlóságok ellenére a Duna-medence valóságos szőlőskert volt. Folyóvö^yekben, nagyobb tavak partján, bazalton, 1
