Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Szili Szabolcs: Viszlát Júlia
- Köszönöm - válaszolt. - Jó volt a modell. I udod, rég festettem ekkora beleéléssel. Úgy érzem, kihoztad belőlem azt, amit még senki nem tudott.- Hát szívesen, vagy nem tudom, mit kellene mondanom. Mindketten felnevettek. Faust mélyen Júlia szemébe nézett, amitől a lány megborzongott. Meg akart szólalni de nem jöttek ki hangok a száján. Faust odahajolt hozzá, és lágyan, mint még senkit, megcsókolta. Viszont úgy érezte, hogy első találkozásnak ez pont elég. Megitták a maradék bort, és Júlia úgy döntött, hogy itt az ideje hazamennie. Faust nem ellenkezett, tudta, hogy hol a határ, és már az is csoda, hogy idáig eljutott. Faust hazakísérte a lányt. Az ajtónál megálltak, és Faust megint megcsókolta.- Ugye, még találkozunk? - kérdezte Júlia, akinek nagy bátorság kellett ehhez a kérdéshez.- Remélem igen - válaszolt Faust, aki szívből remélte, hogy ez így is lesz.- Akkor jó éjt.-Jó ejt. És Júlia eltűnt az öregedő bérlakás ajtaja mögött. Faust még ácsorgott egy ideig, majd úgy döntött, ideje neki is nyugovóra térnie. XI. Faust fáradtan ébredt fel lakásában. Elő szokott fordulni, ha sokat iszik, hogy hazajön a menedékből, úgy, hogy nincs magánál. Mikor magához tért, azt vette észre, hogy festékes a keze, de ez nem az a festék, ami tegnap ragadt rá. Felkelt, felöltözött, és fájó fejjel úgy döntött, lemegy, és megnézi, mit alkotott önkívületi állapotban. Fura érzései voltak. Ezek az érzések tegnap kezdtek körvonalazódni benne. Úgy érezte, mintha valaki mindig mellette lenne. Mikor leért a műterembe, riadtan vette észre, hogy nyitva hagyta az ajtót. Bement, és kicsit megnyugodott, mikor felmérte, hogy semmi nem tűnt el, és nem rongáltak meg semmit. Viszont észrevette a képet, amit festett. Teljesen más módszerrel lett elkészítve, mint amiben ő szokott alkotni, úgy érezte, ez nem az ő alkotása. A festmény egy hölgyet ábrázolt, aki háttal ült neki, hosszú haja a vállán átdobva lógott, és egész felsőteste mezítelen volt. Most már biztos volt benne, hogy ezt nem ő festette. Faust nem szokott ilyeneket festeni, ennél sokkal elvontabb művei vannak.- Én voltam - mondta egy hang a fejében, amitől megijedt, és pánikszerűen forgolódni kezdett.- Ki vagy, és hogy kerülsz ide? - kérdezte, mivel sehol nem találta a hang tulajdonosát.- Én te vagyok - mondta -, benned vagyok. Én vagyok a tudatalatti éned, amit az évek során elfojtottál. Mindig azzal foglalkoztál, hogy megfelelj másoknak, és soha nem volt fontos számodra az, amit te érzel. Az egyetlen döntés, amit saját akaratodból hoztál az az, hogy festő leszel, de azt is az én hatásomra. Egész életedben mások hozták meg a döntéseket, amiket neked kellett volna. Azért vagyok itt, hogy végre tegyél valamit, ami előre viszi az életedet. Kicsit kezembe vettem az irányítást, és összehoztalak egy hölggyel, 80
