Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 9. szám - Nagy Gergely versei (3, Szabad bejárás)

hogy a férfi utána ment, és helyben leteperte. A falakra tejfölös, hideg csempe ragadt. Csak egy résnyire volt nyitva az ajtó, s a huzat halkan nyikorgatta, mint két gyerek alatt a libikókát. Az asszony haja vizes tincsekbe lógott.

Hétvégi telefonfülkék érdekelnek, ajtók és lakatok. Sz.-t be akartam zárni, s csonkoltam is volna, ha nem elég nagy a dobozom. Ha zuhanyozok, csak a testre gondolok, amivel nem tudtam mit kezdeni. A bepárásodott tükörben kékes fényű borostát keresek az arcomon, s mielőtt bepenészesednének a falak, ablakot nyitok.

Kis szöszi ötéves forma ül a homokozó piros, korhadt fa szegélyén. Öregek nincsenek a téren, csak galambok. A kislány lábai aránytalanul rövidek, s hogy ne fázzon annyira, egész mélyen a homokba dugja. Bokája fekete kődarabot fordít ki az egyik halomból. Mocskos, és ragad, mint a kátrány. Felkapja, és anélkül, hogy porolgatná, indul haza, A konyhába mezítlábasán trappol be. Anyja nagyot rándul, és az ajkai körül összesűrűsödnek az izmok, az arcát begyűri a vákuum. Nem számított a gyerekre, és leforrázta magát. Aztán csak annyit fröcsög hüvelykujját szopva, hogy hess picsába. Ez csak száraz sár. Szégyenében a szöszi zsebre vágja kezeit, s a bélésbe törli az izzadó anyagot. Napok múlva a lábujjai közt a zokni tele lesz homokkal. A velő porladni kezd benne, és lassan a szájürege, s az orrürege is megtelik a finomszemcsés, fekete porral.

Nem akarok az eredetekről beszélni, még ha adottak is. Egyszerűen területekre volt szükségem. Sz.-ből akartam stéget építeni a Balaton-partra. Priváton Utaztam, és költöztem, minden pontosabb cél nélkül. Még a szobában álltam félmeztelenül, amikor a kofferek mellé kicsit kapkodva, végre bedobozoltam Sz.-t is. Mellei rányomódtak a durva kartonra, fészkelődött, és tekergeti. Kifordult, tompán kattant, s lassan, ahogy leengedett karokkal álltam mellette, nem éreztem mást, csak undort, ahogy amorf, formálható lett. Feneke felett a két gödröcske kisimult. Hónapokig vártam, hogy valaki lendületből, erős rúgással törje el oldalbordáimat. S Sz.-re ma már nem gondolok, és nem is gondolhatok. Végül egy szemita arcú lány miatt hagyott el.

Úgy érzem, el kell mennem ebből a kocsmából. Túlzottan teátrális vagyok, feszengek, játszadozom a pohár alján az itallal. Ha túl gyakran elmélázok az elés lenézelődés közben, könnyen megsebezhetnek. Piszkálom, és vakargatom magam. Az ajtón kilépve a székesegyház felé veszem az irányt, szövetnadrágom zsebében egy doboz gyufa s egy marék apró csörög, mint egy katonai díszmenet pergődobja, talán egy kiflire, buszjegyre vagy telefonra, de csak a súlyból ítélek.

M. haja lágy, göndör csiga. Szecessziós lány, s az arcában van valami, ami egy félig telt vizespohárrá teszi. Van egy része, amit én tölthetek ki kedvem szerint. I Iosszú hónapot loptam Sz.-től, amit az utána következőkkel együtt adtam ennek a lánynak. Bűntudat nélkül, de nem kedvtevésből tettem. Muszáj volt. M. érzéki ember minden sallang nélkül, és én irigy voltam rá. Megcsókoltam, s nem jutott semmi sem az eszembe. így eg-}' kicsit én tartoztam hozzá.

Egy telefonfülkében találkozót beszéltem meg M.-mel a székesegyház