Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6-7. szám - Pomogáts Béla: Magyar irodalmi élet Nyugaton

súlyát, befolyását azonban természetesen nem csak létszámán lehet mérni. A nyugati magyarságnak a kilencvenes éveken is tekintélye és politikai-kulturális befolyása volt különben a befogadó országok társadalmában is. A nyugati világban élő magyarok avagy magyar származásúak között imponáló számban találhatók tekintélyes politikusok (például az amerikai Georges Pataki és Tom Lantos, a francia Nicolas Sarkozy), gazdasági hatalmasságok, Nobel-díjas tudósok, egyetemi tanárok, sikeres orvosok, mérnökök, közgazdászok, írók és így tovább. Okét mindenképpen el kellene érnie a magyarországi politikai és szellemi életnek avégett, hogy a nagyvilágban mint önkéntes „diplomaták” képviseljék és védelmezzék a magyar érdekeket, természetesen a Kárpátmedencében élő kisebbségi magyarok érdekeit is. Erre a „meg nem hatalmazott” diplomáciai tevékenységre különben korábban is vállalkoztak, minthogy a Kádár-korszak évtizedeiben számos olyan nemzeti (egyetemes magyar, kisebbségi magyar) érdek létezett, amelyet egyedül az emigráció szólaltatott meg a nagyvilág nyilvánossága előtt.

A nyugati magyarság az emigráció hosszú évtizedei során igen sok szellemi értéket halmozott fel, nagy kérdés, hogy ezeket az értékeket vajon integrál- ta-e a hazai szellemi élet a rendszerváltozás után. Hadd hivatkozzam most csupán a nyugati magyar irodalomra. Az egykori emigráció írói közül néhá- nyan rangos kitüntetéseket kaptak: Márai Sándor posztumusz Kossuth-díjat, Faludy György és Határ Győző Kossuth-díjat, Fejtő Ferenc, Gombos Gyula és Borbándi Gyula Széchenyi-díjat, ugyanakkor igen sok olyan magyar író dolgozott a nyugati világban, mondjuk Cs. Szabó Lászlótól és Szabó Zoltántól kezdve Bakucz Józsefig és Domahidy Andrásig, akit elkerült az az elismerés, amely idehaza viszonylag szerényebb szellemi teljesítményeknek is kijárt.

Márai Sándornak méltán életműsorozata jelenik meg, és több irodalomtörténeti munka is foglalkozott munkásságával, ugyanakkor igen sok kiváló nyugati magyar író recepciója továbbra is várat magára, csak a legutóbbi időben indult meg Cs. Szabó László életműsorozata, és késlekedik Kovács Imre munkáinak egybegyűjtése, ezen kívül elakadt a Szabó Zoltán munkáit egybe- gyűjtő sorozat. A nyugati magyar szellemi élet jelesei 1989 óta minden feltétel nélkül lehetnek otthon a hazai (vagy éppen az erdélyi és felvidéki, délvidéki) folyóiratokban, mindazonáltal jelenlétük ma sem folyamatos, a nyugati magyar kultúra amiatt is sokat veszített nyilvánosságából, hogy^ szinte teljes mértékben megszűntek ennek a nyilvánosságnak a fórumai: az Uj Látóhatár, az Irodalmi Újság, a Katolikus Szemle, végül a Szivárvány, és ma egyedül a nem túl nagy terjedelemben közreadott Bécsi Napló és a Budapestre költözött Magyar Műhely című avantgárd folyóirat őrzi a folytonosságot.

A nyugati magyar folyóirat-irodalom önfelszámolása nemcsak nyugati magyar veszteség. Ezek a folyóiratok ugyanis bizonyos (nem egyszerűen földrajzi, hanem szemléleti) távlatból is magaslatról kísérték figyelemmel a magyar- országi (és Kárpát-medencei) politikai és szellemi eseményeket, és általában elfogulatlan véleményeknek adtak teret. Miként szüntelenül tapasztaljuk, a hazai szellemi életben, ahol egymás ellen forduló „szekértáborok” artikulálják nézeteiket, ez az elfogulatlanság és tárgyilagosság alig található meg. Következésképp némi elégedetlenséggel lehet megállapítani azt, hogy a nyu132