Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Géczi János: A középkor rózsája: aszketizmus és naturalizmus (részlet)
liturgiái pompájuk forrását ez a hatalmas vagyon táplálja, valamint az a szolgálat, amelyet a népies vallásosság zarándoklataiban kifejthettek. A ciszterci rend Benedekre hivatkozva visszatért az elitisztikus ortodox hagyományokhoz. A két álláspont vitáját híven dokumentálja az 1153 és 1174 között írott Dialógus inter Cluniacensem et Cisterciensem monachum, amelyben egy bencés és cisztercita szerzetes fejtette ki álláspontját. A cisztercita fél eltökélten ostorozta ellenfele pogány irodalomhoz való vonzódását, az öt érzékszerv gyönyörűségeinek kiszolgálását, a szegények iránti érzéketlenségét, az építkezések és énekek hiábavalóságát s azt, hogy a kétkezi munka miatt elhagyta szerzetesi közösségét és kötelességét, s engedett a luxusnak. Clairvaux-i Bernát ugyanígy kárhoztatta a szigorú aszkétizmust elutasító szerzetesi mentalitást, amelyben csupán a dolgok fizikai érzékelése jelentett örömet.1 így aztán, ha említette is a rózsát, annak botanikai tulajdonságairól általa nem tudhatunk meg semmit; annál többet a jelentéséről. Isten keltjében a növényeknek négy fajtája van: a test erkölcsi tisztasága, mely olyan, mint a liliom; a szellemi áitatlanság tekintélye, amely olyan, mint az izsóp; a gondolatok őszinte kimondása, amely olyan, mint a viola, a folytonos munkálkodáshoz való jog, amely olyan, mint a rózsa.2 A ciszterciek kegyességét áthatotta a látomásosság, a misztikum keresése s a hozzácsatolódott Mária-tisztelet erősítése. Alanus ab Insulis (1114/28-1203), annak ellenére, hogy tanulmányai során elsajátította a neoplatonizmust, s e filozófia követőjévé vált, ugyancsak a ciszterci rend tagja volt. Véleménye szerint az Isten által teremtett természet, bár isteni irányítás alatt áll, önállóan létezik. De planctu naturae (A természet panaszáról) című, versrészletekkel tűzdelt prózai művében a természet az ember hibáira panaszkodik. A skolasztikus módon felépített munka szigorú gondolkodási algoritmus szerint tárja fel és részletezi a natúra ellenvetéseit - az ember tökéletlenségei között pl. az emberi arc elpirulását. A doctor universalis et magnusnak nevezett szerző rózsahasonlatai többnyire az antikvitásból eredtek, akár amikor Bacchus házasságát a virággal eljegyzettnek mondta, akár amikor azt a tavaszt jelző növénynek állította, ahogy akkor is, amikor a szirmokat a láng színéhez hasonlította. Másrészt a zsidó-keresztény hagyomány rózsaképzeteit is használta, amikor a rózsát és a másik erényvirágot, a liliomot együtt említette - igaz, úgy, mint az érdemért vetélkedőket. Keresztényi rózsajegy az, amelyet a Máriáról szóló versében említett. Ebben a Szűzanyához kapcsolt szinte valamennyi középkori képzetet felsorolta: Tenger csillaga ő, létút, üdvünk kapurése, Rendje igazságnak, jámborság vára, erények Méhe, kegy anyja, a nászágy, melyen hál a szemérem, Körbekerített kert, szent forrásvíz, a gyümölcstől Dús olajág, vágyaknak az édene, jószagu cédrus, Illatrejtő tégely, a bor pincéje, az éden 52
