Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Géczi János: A középkor rózsája: aszketizmus és naturalizmus (részlet)
Nedveit őrződ meg, s kortyolsz is a menny italából, Nyíló rózsa tövis nélkül, A reformmozgalom vezéralakjának, Bernátnak Mária-hasonlatai Alanus ab Insuliséihez hasonlatosak voltak. Bernát meghatározta kora egyházpolitikáját: a II. keresztes hadjáratot ösztönözte, magát az ideológiát kidolgozta. Másrészt a skolasztika univerzálé-vitájának korai arisztoteliánus, racionalista elképzelései ellen is föllépett, ezért támadta kíméletlenül Abélard-t éppúgy, miként a változatosságot vallók akár ortodox, akár új nézeteit. Bernát s a ciszterci iskola nem tartotta az érzékszervekkel közvetlenül fölfogható - vagyis a világi - dolgokat gyönyörködtetőknek, s általuk a világ rendjét sem megtapasztalható- nak. O maga a szellem számára megnyilvánuló analógiák keresésére ösztönzött. A ciszterci elveket műveiben összefoglaló Bernát ismertségét misztikus szemléletének köszönhette. Miként korának vallási szemléletére, Bernát rendjére jellemző - akárcsak a korai kereszténységre - a fokozott Krisztus-központúság. A kegyelem útjának megmutatásáért testiesült Istent az apát olyan közbejárónak mutatta be, aki azért vállalta az emberi formát, hogy annak megismerésével és elvesztésével példázza a tökéletes szellem és a hívők között létező kapcsolatot. Krisztus üdvözülése a hívők számára követhető mintaként szolgált. Bernát Sermonest, rendszerezett teológia híján is, arról a Jézusról szólt, aki létezésével Isten és ember közösét, ismételt találkozhatását hangsúlyozta. Bernát misztikájában ezért fontos s a krisztusi életesemények közül a leginkább tematizált a mennybemenetel: a természetfölöttivé válás. Viszonylag kevés alkalommal szólt Máriáról, s mariológiája mindvégig krisztocentrikus maradt. Bernát szerint maga Krisztus a közvetítő. Mária- képe, a Biblia szimbólumait visszhangozva, a hagyományos tanítást követte, s üdvtörténeti szerepénél többet nem tulajdonított a szent szülőanyának. Abban azonban pontosan kijelölte a helyét: Istennek szüksége volt Máriára, ezért Krisztus megtestesülésében szerephez jutatta. Mária sorsa részese lesz a — minden hívőt szolgáló - közvetítésnek. Mária és Jézus kapcsolata éppen ezért nem személyes sors, amelynek személyes következményei lennének, hanem a szellem istenemberbe való leszállásának és önmagához visszajutásának fontos láncszeme. Mindezért, a Jézusnak kijáró legnagyobb tisztelet nyomán, megkülönböztetett dicsőítést érdemel a közvetítés eszköze, az édesanya. Mária, aki első az élethez vezető úton Krisztussal, s akkor is egy tudott vele maradni, amikor test szerint való fia visszahatok a valódi, a tisztán szellemi életbe, az Atyához. Az emberi nyomorúsággal vállalt Krisztus azonosságot. A krisztusi küldetést nem homályosíthatja el Máriáé, de aki által Krisztus „tapasztalatot szerzett az időbenm, Máriának a szeretete előképe lehet a Fiúénak. Mária, anyai jogán, maga is közvetítő: Krisztushoz. Azonban „ Vitatható hódolatra nincs szüksége a hiteles címekkel elhalmozott és igaz méltóságokkal ékesített királyi Szűznek. Tiszteljétek érintetlen testének tisztaságát, életszentségét, csodáljátok tennékeny szüzességét, tekintsétek isteni Szülöttét, magasztaljátok a fellegig őt, [...] Ünnepeljétek azt, a?ni Benne kegyelemre talált, hogy üdvösségünk közvetítője és a századok kiengesztelője. 53
