Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Géczi János: A középkor rózsája: aszketizmus és naturalizmus (részlet)
A XII. SZÁZADI KEGYESSÉG A XII. századi kegyességhez egyként hozzájárult a bernáti Krisztus-misztika (illetve imádat) s a főként Párizs melletti kanonokrendi kolostorban művelt, a patrisztika korában élt Dionysius Areopagita eszméiből származtatott areo- págita misztika. E kettő összefonódása olyan szerzetesi szemléletet eredményezett, ami nemcsak meghitté, de individuálissá is alakította a vallásos képzeteket. Bernát allegorizáló hajlama, valamint a St. Viktor kolostoriak, vagy pl. Hildegard von Bingen törekvése a valóság szemléléséből annak metafizikai kibontására, azaz a reflexió nélküli kegyesség és a ’tudományos’ kegyesség megkülönböztetése a hit és a tudás között keletkező kérdések fontossá válására utaltak. E kétféle megismerésben azonban egyként - példázatok részeként - szerephez jutottak a rózsajelképek. E rózsák mindenkor bizonyítékok maradnak: azoknak is, akik a csupasz vallásos élmények kifejezésére, s azokak is, akik hitük alátámasztására az értelmet segítségül hívva idézik. CISZTERCIEK A ciszterciek rideg aszkétizmusához társult egyszerűség átformálta a kolostori, a vallási s a liturgiái gyakorlatot. A ciszterci rend elvetette a fényűzést, a világiasságot, az aszerint alakuló ornamentikát, a faragott és festett, díszítő jellegű jeleneteket, amelyekre templomaiknak már csak azért sem lehetett szüksége, mert a rendi életből hiányzott a vágy a lakosság szemléletének alakítására. Kolostoraikat rejtett, településektől távoli helyeken húzták fel, ahol a hozzájuk tartozó laikus barátok végezték az iparos, mezőgazdasági és állattenyésztési munkákat. Maguk testi munkára nem vállalkoztak, s tevékenységüket a kolostorfalakon belüli térbe szűkítették. A szerzetesek az előkelő rétegek tagjai közül verbuválódtak, s a hierarchikusan szervezett kolostori életben is megtartották kiváltságaikat. A fölé- és mellérendeltségi viszonyok a kolostorok közötti kapcsolatrendszert is áthatották: a szervezet irányítása az apátok éves főkáptalani gyűlésének feladata volt. A ciszterciek rendtartását a Benedek-féle regula Charta charitatissú bővített változata adta. A bencésektől 1118-ban, éppen e kiegészítés eredményeként váltak le, Stephan Hardig vezetésével, aki a XI. század legvégén alapított citeaux-i (Cistercium) kolostor harmadik apátja volt. Az apát kitűnő segítőtársra lelt az 1113-tól Citeaux-ban élő Bernardus Claravallensis (Clairvaux-i Bernát) (1091-1153) személyében; a kolostori élet iránti érdeklődés következtében maga is új kolostort létesített. Bernát 1115-ben hozta létre Clairvaux-ban azt a kolostort, amelynek apáti címét elsőként megkapta. Clairvaux egyike annak a négy legrégebbi leánykolostornak, amely évente vizitálta a többi kolostort vizitáló Citeaux-t vizitálta, ellenőrizve, hogy a kegyességhez szükséges egyszerűséget vajon megtartotta-e. A cluny-iak politikai hatalmuk mellett a földbirtok-, adomány-, örökségkoncentráció révén gazdaságilag is jelentős tényezővé váltak. Építkezésük, 51
