Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Grüll Tibor: Zsidó történetírás a hellenisztikus korban
macskák, kutyák és íbiszek. A papoknak pedig különleges területet jelölt ki, (5) mindezt azért, hogv a királyságot szilárdan megőrizze Khenephrész számára, korábban ugyanis a tömegek szervezetlenül éltek, és hol elűztek, hol trónra emeltek királyokat, és gyakran ugyanazokat, néha pedig másokat. (6) Ennélfogva Móüszoszt szerette a nép, és a papok részéről istenekhez hasonló tiszteletben részesült, és kiérdemelte a Hermész nevet a szent iratok magyarázata miatt. (7) Amikor látta Khenephrész (király) Móüszosz tisztességét, féltékeny lett rá, és kereste a lehetőséget, hogy valami látszat ürüggyel megölje. Úgyhogy amikor az etiópok felvonultak Egyiptom ellen, Kenephrész feltételezve, hogy megtalálta a kedvező alkalmat, kiküldte ellenük Móüszoszt hadvezérként egy sereg élén.” Egy paraszthadsereget írt össze a számára, feltételezve, hogy a katonák hitványsága miatt hamar elpusztítja őt az ellenség. (8) Adózes pedig megérkezett a Hermopolisz nevű nomoszhoz, körülbelül százezer paraszttal, és ott letáborozott. Kiküldött hadvezéreket, hogy azok előre foglalják el a vidéket, akik ragyogó győzelmeket arattak a csatákban. Azt állítja (ti. Artapanosz), hogy a héliopolisziak szerint ez a háború tíz évig tartott. (9) A Móüszosszal lévők a sereg nagt' mérete miatt várost alapítottak ezen a helyen, és az íbiszt szentelték meg ebben, azért, mert ez kárt okoz azoknak az állatoknak, amelyek az embereket pusztítják. Elnevezték „Hermész városának” (Henmtpolisz). (10) így aztán az etiópok, bár korábban ellenségek voltak, megszerették Móüszoszt, olyannyira, hogy még a nemi szenük körülmetélését is átvették tőle; nemcsak ők, hanem valamennyi pap is. (11) Amikor a háború véget ért, Kenephrész szavakban szívesen fogadta őt, cselekedetben azonban rosszat forralt ellene. Elvette hát tőle a csapatokat, és némelyiket elküldte Etiópia határvidékére helyőrség gyanánt, másoknak pedig megparancsolta, hogy rombolják le az égetett téglából épült dioszpoliszi templomot, és állítsanak másikat kövekből, amelyeket a közeli hegyről vájnak ki. Az építkezés felügyelőjének Nakherószt jelölte ki. (12) Amikor Móüszosszal Memphiszbe ment, azt tudakolta tőle, vajon van-e valami más, ami hasznos az embereknek. O pedig azt válaszolta, hogy az ökrök fajtája, mert a földet ők szántják fel. Kenephrész pedig elnevezett egy ökröt Apisznak, és megparancsolta, hogy a nép emeljen neki templomot. Továbbá meghagyta, hogy az állatokat, amelyeket Móüszosz megszentelt, oda hordják eltemetni, mert ezáltal el akarta rejteni Móüszosz szándékait. (13) Amikor pedig az egyiptomiak száműzték őt, megeskette a barátait, hogy nem adják tudtára Móüszosznak az ellene tervezett cselszövést, és kijelölte az orgyilkosait. (14) De egyik sem akart engedelmeskedni, ezért Khenephrész gvalázta az első helyen megnevezett Khanethótészt, aki megszégvenülten elvállalta a feladatot, amennyiben megfelelő alkalma nyílik rá. (15) Ez idő tájt halt meg Merrisz, Khenephtész pedig feltételezve, hogy Khanethótész meg fogja gyilkolni Adóüszoszt, meghagyta kettejüknek, hogy vigyék el a holttestet egy Egyiptomon túli vidékre, és ott temessék el. (16) Útközben azonban az egyik beavatott elárulta a cselszövést Móüszosznak. O pedig magára vigyázva eltemette Merriszt, a folyót és a folyó mentén fekvő várost pedig elnevezte Meroénak. A környékbeliek aztán nem kisebb tiszteletben részesítették Merriszt, mint ísziszt. (17) Áron, Móüszosz testvére, amikor tudomást szerzett a cselszövésről, azt tanácsolta fivérének, hogy meneküljön Arábi földjére. Adiután meggyőzte őt, amaz Ademphiszből a Níluson ádtajózva Arábiába menekült. (18) Amikor Khanethóthész tudomást szerzett róla, hogy Adóüszosz elmenekült, lesben állt, hogy megölje őt. Amikor látta, hogy közeledik, kirántotta a kardját ellene, de Móüszosz gyorsabb volt, lefogta a kezét, majd tőrt rántva megölte Khanethótészt. (19) A'Iiután Arábiába menekült, Raguélosszal, ama vidékek fejedelmével lakott együtt, és elvette a lányát feleségül. Raguélosz háborút akart indítani az egyiptomiak ellen, mert azt akarta, hogv Adóüszosz menjen vissza, és ilyen módon akarta biztosítani a hatalmat lánya és veje számára. Adózes azonban vonakodott, mert ő a saját törzsére volt tekintettel. Miután Raguélosz haditerve meghiúsult, az araboknak parancsolta meg, hogy fosszák ki Egyiptomot. (20) Ez idő tájt Khenephrész is meghalt, az első ember, aki elefántiázistól szenvedett. Azért érte ez a 41
