Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6-7. szám - Grüll Tibor: Zsidó történetírás a hellenisztikus korban

szenvedés, mert azt parancsolta a zsidóknak, hogy hordjanak lenruhát, gyapjúruházatot pedig ne viseljenek, hogy ilyen módon megjelölve meg tudja őket büntetni. (21) Móüszosz pedig imádkozott Istenhez, hogy végre már szűnjenek meg a nép szenvedései. Amint Isten jóindulatát próbálta kieszközölni, hirtelen - monjda ő - tűz tűnt fel a földből, és égett, anélkül hogy akár valami cserje, akár valami más faféle lett volna a környéken. Móüszosz a történtektől megrémülve el akart menekülni, de isteni hang szólt hozzá, és azt mondta, hogy viseljen hadat Egyiptom ellen, majd a megszabadított zsidókat vezesse el ősi hazájukba. (22) Bátorságot véve hatalmas sereget indított Egyiptom legyőzésére, de először még elment testvéréhez, Áronhoz. Antikor Egyiptom királya tudomást szerzett Móüszosz érkezéséről, maga elé rendelte, és azt tudakolta, miért jött. O pedig azt válaszolta, hogy a világ (oikumené) ura megparancsolta neki, hogy szabadítsa meg a zsidókat (ffg. III. p. 209-217.).

3.4. KLEODÉMOSZ MALKHOSZ, „A PRÓFÉTA"

Nagyjából ugyanebben az időben alkotott egy máskülönben ismeretlen sémi történetíró (a Malkhosz sémi név egyaránt lehet zsidó, szír vagy szamaritán eredetű), Kleodémosz Malkhosz, akit prófétának is neveztek. Wacholder szerint a szerző nem zsidó eredetű, mivel Mózesre mint az „ő” törvényadójukra utalt, és a „próféta” megnevezést sem valószínű, hogy ebben a korban egy zsidó szerzőre alkalmazták volna. Freudenthal és Fraser a szamaritán eredet mellett voksolt, elsősorban a zsidó és görög hagyomány szinkrétizálása miatt, illetve a Fléraklész = Melqart azonosításra hivatkozva. (A Garizim hegyén épített templomukat a szamaritánok eredetileg Melqartnak ajánlották fel.) A szinkrétizmus azonban önmagában véve semmit sem bizonyít. Walter érvelése alapján Kleodémoszt a karthágói zsidó kolónia tagjának kell tekintenünk.5’

Ráadásul nem is biztos, hogy Kleodémosznak valamiféle szinkretizmus lett volna a célja. O egyszerűen a görög mitológia időrendjében akarta elhelyezni Abrahám és leszármazottai korát, megemlítve, hogy Ábrahám két fia együtt harcolt Fléraklésszel Afrika birtoklásáért:

Értesülünk róla, hogy ez az Euphrén hogyan viselt háborút viselt Libüával és foglalta el, miután pedig az unokái ott telepedtek le, az ő nevéről Aphrikának nevezték el a földet. Állításom mellett tanúságot tesz Alexandrosz, a políihisztór, amikor eképpen szól: „Kleodémosz, a próféta, más néven Malkhosz arról tudósít a zsidókat illetően, ahogy íMózes, a törvényadójuk is tudósított róla, hogy Keturától Abrahámnak számos gyermeke született. A nevükről is szól, amikor hármójukat megnevezi: Iapherasz, Szúrész és Iaphrasz. Szúrészról kapta a nevét Asszüria, a másik kettőről, Iaphraszról és Iapheraszról pedig Aphra városa, illetve Aphrika vidéke lett elnevezve. Ok ugyanis együtt harcoltak Héraklésszel Libüa és Antaiosz ellen; továbbá Héraklész elvette Aphranosz lányát és eg)' fiút, Didóroszt nemzett vele. Az ő fia lett Szophónasz, akiről a barbár szophakészek kapták a nevüket. (Zsidók története I. 15.1. [239-241] Révay József ford.)

Abrahám három fia: Iapherasz, Szúrész és Iaphrasz [Apherasz, Aszureim, Aphrasz = Jacoby, FGrH 727 = Holladay frg. I. B. p. 255.] Asszíria és Afrika névadó ősei megtalálhatók a „Népek táblázatában” is Assurim, Ephah, és Epher alakban (lMóz 25:3-4), vagyis a kiindulópontot itt is az írás jelentette. Fléraklész Aphra lányát vette feleségül, akitől Diodórosz nevű fia született, ő

42