Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6-7. szám - Grüll Tibor: Zsidó történetírás a hellenisztikus korban
lehet teljességgel kizárni, hogy a mű megírása mögött valamely alexandriai grammatikus Tenach-e.llenes támadásait sejthetjük. 3.2. EUPOLEMOSZ, „A DIPLOMATA" Eupolemosszal kapcsolatban régóta tart a szakmai vita, hogy a Makkabeus- könyvekben (IMakk 8:18; 2Makk 4:11) említett római követ, valamint a Flavius Josephusnál szerepló'pogány történetíró (.Apión ellen I. 23. [218]) egy és ugyanazon személy-e?21 B. Z. Wacholder meggyó'zően bizonyította, hogy a Flavius Josephusnál említett Eupolemosz nem pogány, hanem zsidó történetíró, akit azért kritizált Josephus, mert az a héber Biblia helyett a Szeptuagintát használta forrásul. A diplomata és a történetíró azonosságát maga a név is alátámasztja, amely még a görögök között is rendkívül ritkának számít (Eupolemosz jelentése ’kiváló harcos’). A történetíró működésének akméját egy kései forrás (Clem. Alex. Strom. I. 141, 4 = Jacoby, FGrH 723 F4) II. Démétriosz Nikatór ötödik és VIII. Ptolemaiosz Euergetész II. Phüszkón huszadik évére teszi, ami majdnem pontosan egybeesik a Júda Makkabi-féle római küldöttség idó'pontjával (i. e. 161). Eupolemosz a Hakkósz papi családból származott (vö. IKrón 24:10; Ezra 2:61; Neh 3:4, 21:1). Bár ennek a családnak egyik ága kirekesztetett a papságból, mert a gileádbeli Barzillai lányai közül vett magának feleséget (Ezra 2:61-62), a Hakkószok egészen a Templom lerombolásáig teljesítettek ott szolgálatot, mégpedig a Pészach hetében. Eupolemosz apja, Johanan egyszer már bizonyította diplomáciai rátermettségét, mikor i. e. 198-ban békét kötött III. Antiokhosszal (2Makk 4:11). Johanan a jeruzsálemi geruszia (vének tanácsa) egyik megbecsült tagja volt, aki szorgalmazta, hogy a zsidók a Ptolemaidák gazdaságilag igen kemény uralmát cseréljék fel a Szeleukidák kisebbnek (vélt) terheivel. Ezekben a körökben a hellenizáció is előrehaladott volt: az első ismert eset, hogy egy pap görög nevet adjon fiának, éppen Eupolemoszé. Jeruzsálem hellenizált papi rétege nem látta előre, hogy IV. Antiokhosz idején a zsidó vallás puszta léte is veszélybe kerül. Eupolemosz azonban aligha állhatott a gonosz király, IV. Antiokhosz Epiphanész oldalán, ha Júda Makkabi éppen őt küldte Rómába követségbe. Bár Eupolemosz írásainak fennmaradt töredékei a hellenisztikus történetírás jelentős befolyását mutatják, semmi sem akad azokban, amit akár egy haszid kifogásolhatott volna - állítja B. Z. Wacholder. Mózest az „első filozófusnak”, az írás prótosz heuretész-ének mutatja be, ami jelentőségét csak fokozza a görögök szemében. A Dávidról és Salamonról szóló hosszú töredék (frg. II. ed. Holladay p. 114-131) a hellenisztikus történetírók egyik kedvelt hitelesítő fogásával él: „közli” a Salamon és Vaphrész egyiptomi, valamint Szúrón (Hírám) türoszi király között a jeruzsálemi Templom ügyében lezajlott levélváltást.22 Salamon levele. Salamon király Vaphrésznek, Egyiptom királyának, atyám barátjának. Fogadd üdvözletemet! Legyen tudtodra, Hogy átvettem a királyságot atyámtól, Dávidtól, a Magasságos 37
