Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Vasadi Péter: Alkonyi csendélet egy magyari utcában
2 2 2 2 V A S A DI PÉTER Alkonyi csendélet egy magyari utcában te-jános, még mielőtt összesz...ná magát ez a viskó / bella, zsuzsi, picikém, ha e’vígeztítek a dó’gotokat a szomszéd háza tövében, s ahogy illik, szét is kentítek, befelé! / bánd-meg, mi-a-túrót nyüstölöd azt a kibánt abroncsot, bánd-meg, mikó’ itt van a másik? / ezt neki, nem elég, hogy megnyerte a dóglit (?), még lukszusz kocsi is kéne apádnak? / kiszáradt, te, az agyad, begolyóztál?, ami vó’t, / eztet ötmiljóért?, anyád pottyantott vó’na irakba, többe van nekem is! / e’kell törni a lábát, oszt annyi, még a szobája is egy gaz, utál az takarít’ni, épp erre kanalaz, hát maga, mari néném, mindig csak az imádós motyogás, azt’ nyista partvis, a rongy? / menjetek innét, mondtam mán, menjetek innét, isztok mint a kiszáradt pasarét! / mióta baj az? / na, kicsinyem, éngem is úntat a dumátok, lapátra, tünés, másutt keressítek a bó’dogságot! / bánd-meg, mé’ mondtad, olyan a jó pia, mint pincebogárnak a sötét? / este lett, bánd-meg. / ... hun aluggyunk? / 52
