Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Lőcsei Péter: "Sanyi zseniálsan tudott mindent"

önmagukban hordanak valamit mind a kettőből, bennük a nemek valahogy összeépülnek. Ez többek között a Psych éne k a legnagyobb, mert látványos reprezentálása. Tanulmányomban sok példára hivatkoztam.

LP: Ez nekem is feltűnt: Platón Lakomájától Baudelaire-en keresztül Arisztotelészig, Ovidiustól Shakespeare-en át Devecseri Gábor „Meztelen istennő"

SGY: No és Thaly Kálmán, Eliot, Valéry. De ezek mind-mind távoli párhuzamok. Ráadásul Sanyi a Psychében egy soha nem volt magyar nyelvet is megteremtett. Amin ő ott ír, nem azonos a XIX. század elejének a nyelvállapotával. De még ez sem elég. A szóhasználaton, az archaizáló helyesíráson kívül bámulatosan játszott a korabeli lírai műfajokkal és a prozódiával is. Azt is meg kell említenem, hogy ez a kivételes könyv a líratörténetben, a műfajokban, a stílusban és a prozódiában iskolázott befogadót igényel. A Psyché önálló versvilágának megismerése közben az irodalomtörténetben jártas olvasó azt érzékelheti, hogy a XLX. század eleji epigrammák, dalok, episztolák a XX. század költői tapasztalatát is hordozzák. Nem egyszerű utánzatok, stílusimitációk. Számomra olyan élményt jelentettek, mintha Psyché mondjuk Babitstól, Kosztolányitól vagy éppen Weöres Sándortól tanulta volna a prozódiát. Kétségbe ejtőnek is tarthatnánk, hogy ezt aztán tényleg nem lehet lefordítani. Ehhez tényleg magyarnak kell születni, vagy nagyon jól kell tudni magyarul. Különböző előjelekkel szokták azt mondani, hogy nem lehet fordítani. Egy művet nem lehet más nyelvre átültetni. Ez nem igaz. Általánossá tágítva egészen biztosan nem. Itt van a Bibliától kezdve a világirodalom számtalan nagy alkotása. Itt vannak a húsz nyelvre, ötven nyelvre, száz nyelvre fordított alkotások. A költészetet igenis le lehet fordítani, magyarra meg különösen jó eséllyel.

50