Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Lőcsei Péter: "Sanyi zseniálsan tudott mindent"
LP: Ráadásul mi, magyarok még szerencsések is vagyunk, hiszen legjelentősebb íróink, költőink fordították a világirodalom klasszikusait. SGY: Ez tényleg ritka más nemzetek irodalmában. De mégis, ha a Psychére gondolok, minden aggodalom, minden sajnálat jogos. Meg is magyarázom, hogy miért tartom szinte lehetetlennek a hiteles lefordítását. Először is rengeteg történelmi, művelődéstörténeti ismeretet kellene átadni. Ki volt Kazinczy, Ungvárnémeti, Schedel, Wesselényi? Milyen volt annak a kornak a magyar irodalma, társadalma? LP: Ez elvileg megadható lenne a jegyzetekben, egy előszóban vagy utószóban. Arany, Mikszáda, Ady vagy Móricz fordítása is okozna ilyen természetű gondokat. Úgy tudom, hogy József Attilát szinte prózában fordítják a franciák. SGY: Ez túlzás. Mindenesetre szabadabban. Nekem több francia kötetem jelent meg. Van fogalmam, milyen nehézségekkel jár a fordítás. Pedig ott én készítettem a nyersfordításokat, és megbeszéltük a részleteket. De visszatérve a Psychére. Alighanem sokkal súlyosabb nehézség lenne az, hogy azt a soha olyan módon nem létezett magyar nyelvet visszaadja. Ha, mondjuk, volna egy tökéletes nyersfordító, aki mindent tud erről a szövegről, és ezt mind el is tudná mondani... LP: Gyakorlatilag nyelvtörténésznek, stíluskutatónak is kellene lennie. SGY: Igen. Én a tanulmányomban valahogy úgy fogalmaztam, hogy Psyché nyelve olyan nyelv, amelyik nem létezett, de közben, amikor olvassuk, mégis hitelesnek tűnik fel számunkra. Egy ilyet megkonstruálni egy másik nyelvben; ezt szinte lehetetlennek tartom. Ami talán ennél is kétségbe ejtőbb, hogy azok az antik formák, a görög és latin versformák, amelyek magyarul nagyszerűen folynak, mondjuk Weöres Sándor tolla alól, az általam ismert irodalmakban párjukat ritkítják. Nem tudom, akadna-e olyan francia költő, aki egy alkaioszi strófát hűségesen le tudna fordítani. LP: Mi a helyzet Weöres más műveinek fordításával? Több nyelven is kiadták verseit. Milyen visszhangjuk, fogadtatásuk volt ezeknek? SGY: Angolul is, franciául is megjelent válogatása. Sanyi köteteinek külföldi visszhangjáról igazán keveset tudok. A külföldi kiadásokból is akad a polcomon egy-kettő. Nézd csak, itt van egy szerb fordítása; egy bilingvis kötete! Ezt is dedikálta nekem. Sándor Weöres: Preobrazenja (ford.: Ács Károly, Ivan V. Lalic; Forum, Novi Sad - Újvidék, 1965.): „Somlyó Gyurinak régi barátsággal Sanyi. Bpest, 1966. V. 3.” Ahogy már említettem, nagyon sok múlik a nyersfordítón. Gara László például nagyon sokat tett azért, hogy a magyar lírát megismertesse Franciaországban. József Attilának, Pilinszkynek kitűnő fordítói voltak. És itt egy francia válogatás Sanyi verseiből is: Sándor Weöres: Dix-neuf poémes. Ezt Leonard Gáspár, Bemard Noel és Virág Ibolya fordította (Paris, 1984.). Szóval lehet fordítani, de kétségtelenül nehéz. LP: Ha eljátszanánk a gondolattal, hogy egy Weöres-antológiát kellene összeállítania? Volnának-e olyan versek, amelyeket, hogy úgy mondjam, gondolkodás nélkül kiválasztana? SGY: Egy jó antológia összeállítása nehéz feladat. Nagyon sokat mérlegelnék. Le kellene emelni sorra a köteteket, és alaposan át kellene nézni vala51
