Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Lőcsei Péter: "Sanyi zseniálsan tudott mindent"
Egy kapcsos zárójellel kötött össze bennünket: „Csemus Máriáim és I Somlyó Gyuri J nak szeretettel Sanyi. Bpest, 1967. aug. 16 A következő két könyvet ugyanazon a napon kaptuk: 111 vers („Mariannák, Gyurinak köszönettel, szeretettel Sanyi. 1974 X 10”) és az ABC („Mariannák, Gyurinak régi barátsággal Sanyi. 1974. X. 10.”). LP: Az előbb említett Psychéről azért is érdemes hosszabban beszélgetni, mert egy nagy tanulmányt írt róla (Fiú-e vagy lány?). Egy részletét a napokban olvastam újra a Domokos Mátyás szerkesztette Oröklét című „In memóriám" - kötetben. SGY: De rég volt! A Psychét nagyon szerettem. Sanyit általában nemigen foglalkoztatta, mit írnak róla, de erről az elemzésemről sokat beszélgettünk. Tetszett neki. Talán dedikációja is a tanulmányomnak szólt. Bár ebben nem vagyok egészen biztos: „Gyurkának köszönettel, barátsággal Sanyi. Bpest, 1972. XI. 29.” LP: Tudom, hogy több mint harminc év múlva egy harmincoldalas tanulmányt lehetetlen pontról pontra felidézni. Szét is feszítené beszélgetésünk kereteit. Emiatt csupán azt kérdezem, hogy miért tartja olyan fontosnak az életműben? SGY: Ez a 30 év nagyon sok. Alighanem valami hasonlót gondolok róla most is; de ma már nem tudnám úgy megírni, hiszen azok a kérdések, amelyekkel a tanulmányban foglalkoztam, akkor voltak számomra égetően fontosak, akkor volt nagy ügy (persze a friss olvasmányélmény miatt). Ha össze kellene foglalni, ma is azt mondanám, hogy a Psychét kivételes remekművek közé sorolom. Olyan kombináció állt elő, amelyik az úgynevezett modernitásnak a legjobb, legsikerültebb remekművét eredményezte. Nem az ilyen modern vagy posztmodern. Hiába mondják. Mert most mindent, amit jónak tartanak, azt posztmodernnek kell nevezni. A Psyché a huszadik századi irodalomnak (nemcsak a magyar irodalomnak) a legnagyobb alkotásai közé tartozik. Biztos vagyok benne, hogy néhány gyönyörű verse mellett ez Sanyi legkiemelkedőbb opusza. Már a címadása is telitalálat. Milyen sokféleképpen értelmezhető abban a közegben, amelyet megteremtett! Nemcsak más alakba, ráadásul egy költőnőbe, de más korba is átlényegítette önmagát. A korválasztást is rendkívül gyümölcsözőnek tartottam. A maga teremtette lehetőségeket úgy használta ki, hogy minden addigi stílusremeklését felülmúlta. A metamorfózisok egymásutánjában az olvasóval is elfeledtette, hogy fiú-e vagy lány. A művészetben a nemek mintha összeérnének. Egy értékes női költőben minden bizonnyal felfedezünk valamit, amit férfiasnak látunk. És a költők, írók jó részében többnyire van valami feminin vonás is. Az ember kétféle: férfi és nő. A művészek 49
