Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Lackfi János: Mennyei öblítőillatú ruhák
: L A C K F I I Á N 0 S Mennyei öblítőillatú ruhák Liebe Suzanne, még csak fél éve tanulok németül. Magyar fiú vagyok, tudod, Magyarország ott fekszik Ausztria mellett, és mindenféle nevezetességek meg látnivalók vannak itt, egyszer megmutatom a füzetemet, amibe beragasztottam egy csomó képet a jáki templomról, igaz, hogy nem voltam még ott, de már nagyon sokat nézegettem. Abban a füzetben egyébként benne van a Nekropolisz is, tudod, ahol csupa halottak laknak, vicces lehet, ahogy egy halott postás viszi ki a leveleket, meg a sarki halott boltosnál vesznek valamit a lakók, mondjuk, hullalisztet. Ez persze csak vicc, mi, magyarok nagyon szeretünk viccelni, a nyugatiak ezt néha nem értik. Ne vedd komolyan, mert a halottak igazából nem élnek, a városukat is élők építették, és nem is Magyar- országon található. Van ott még kép egy kunhegyesi utcáról is, egy igazi régi magyar szekérrel, amit keresztbe fordítottak az úton, hogy jobban látsszon, mert úgy olyan archaikus, egészen addig, míg bele nem hajt valaki, aki nem veszi észre, hogy itt archaikusán fotóznak. Arról a fényképről meglátnád, milyen egy régi magyar szekér, bár szerintem nem sokban különbözhet egy régi német szekértől, és olyat biztosan láttál, én már láttam, teli volt ültetve muskátlival, mert egyszer már voltunk Nyugat-Németországban, csakhogy ez mégis magyar szekér. Ott van a mosztári híd is, abban a füzetben, az nem Magyarország, de mégis különleges, csúcsosra rakták fel kövekből nagyon régen, úgyhogy a feléig felfelé kell menni, onnantól meg lefelé, biciklivel biztos gurulni is lehet, egészen festői látvány, alatta víz folyik, meg is festette Csontváry, a végén az ipszilont ínek kell ejteni, benne az a jó, hogy csupa színesnek festett olyan épületeket is, amelyek csak csupa szürkék voltak, és így azért mégis más, én is megfestettem a gerecsei romot farostlemezre temperával, be is kereteztem, az egyik fala kék, a másik piros, a harmadik sárga, a boltív meg felette lila, a Gerecse itt van a reptérnél, és nagyon régi. Nagyon sok templomom van már, inkább rajzolom, mint festem őket, amikor valahová megyünk vidékre, minden faluban nézem a templomokat, gyorsan vázlatot csinálok róluk, hogy kábé hány ablak, milyen íves, van-e pereme, van-e oszlop meg tagolás meg ilyesmik, és aztán letisztázom egy füzetbe, nem biztos, hogy pont olyanra sikerül, mert nem lehet leállni minden templomnál, a szüleim frászt kapnának, úgyhogy többnyire autóból rajzolok, meg néha másfelé jövünk vissza, és nem tudok pontosítani. Már száznál is több templom van, biztos téged is érdekelne, és százhét országból szereztem bélyeget. Először csak csomagokból, kapható együtt, nagy adagban, s néha akadt egy-egy monacói vagy liechtensteini, de mióta egyre több lett, néha bejárok a Moszkva tér melletti bélyegeshez. Kell egy kicsit gyűjtenem a zsebpénzt meg a bátorságot, mert nem nagyon kedves, amikor megtudja, hogy venezuelai, maldív-szigeteki meg izlandi bélyeget szeretnék, mert ezeket néztem ki magamnak aznapra, morogva kaparja elő, és látszik, hogy jobban szeretné, ha együtt ájuldoznék vele mindenféle méreg16
