Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Lackfi János: Mennyei öblítőillatú ruhák

drága vágatlan ritkaságok meg sorszámhibás régi magyar blokkok felett, amiket nagy büszkén a kirakatba is kitesz, és nem az idejét rabolnám. Nem vagyok tehát igazi gyűjtő, de órákig rendezgetem ábécé-sorrendbe, és olvasgatom, hogy Congo Beige, az az ország már nincs is, szétesett vagy háromfelé, kettőből van is bélyegem, Zaire, az ín két ponttal, meg Ruanda, vagyis République Ruandaise, Burundiból még kell szerezni, hát nem fog repesni az öreg. Meg hogy Gran Canaria, az a Kanári-szigeteket jelenti, ahogy a Shquiperia Albániát, Cőte d’Ivoire pedig Elefántcsontpartot, van néhány ilyen trükk, de rajtam nem fognak ki. Ahogy egy laoszi autó hátulján is tudnám azonosítani a jelzést, és tudom, hogy Spanyolország jele E, mint Espana, az ennen egy kis hullámvonallal, és nem S, mert az Svédország, vagyis Sverige, ez van írva a bélyegekre is, a norvégokra Norge, a dánokra meg Denmark, de ezeket azért könnyű kitalálni.

Ungarn feliratú bélyeget különben nem találsz, sem olyat, hogy Hungary, láthatod ezen a levélen is, hogy mi Magyarországnak hívjuk, elég cseles dolog. Népi demokrácia van itt is, mint a Német Demokratikus Köztársaságban, de te a Bundesrepublik Deutschlandban élsz, a másik oldalon, és erről most többet nem szeretnék írni, mert anyáék azt mondják, hogy ezek minden kimenő levelet elolvasnak, a Szabad Európa Rádió meg azt, hogy az egész Keleti pályaudvar tetőtere, tudod, itt Budapesten három nagy pályaudvar van, az egyik a Keleti, az egész tetőtér, az a több ezer négyzetméter mind tele van irodákkal, ahol zsákszámra bontják fel a leveleket, a mi leveleinket, és olvassák el, s ha valami nem tetszik, hát nem továbbítják. Egyszerűen lenyelik, kidobják, elégetik, vagy elteszik, hogy felhasználhassák ellenünk, ahogy az egyik osztálytársam apukája is ül, mert sokat pofázott, pedig van öt gyereke. Tőle

17