Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Czakó Gábor: Beavatás 224., 225., 226
Vajon dönthetnek-e az ég ellen a vállalatok az elbutított tömeg - úgymond - demokratikus segédletével? A KISEBBSÉGEK ESETE A DEMOKRÁCIÁVAL Ismét le kell szögeznünk, hogy a modern demokrácia az absztrakt matematikára támaszkodik: akié a számszerű többség, azé a kormánypálca. Ez általában hátrányos az ellenzékbe szorult pártok híveire, de a vallási, népi, nyelvi kisebbségekre is. Különösen az utóbbiak eleve nem juthatnak többségre, ennélfogva örökös kiszolgáltatottjai a mindenkori vezetésnek. Néhol jól bánnak velük, másutt kevésbé. Az ENSZ Alapokmány a 1945. június 26-án kinyilvánította a népek önrendelkezési jogát. Ez a gyarmatokra vonatkozott, rögtön szembefordította a határaik közt élő nemzeti csoportokat. Ankerl Géza idézi Anyanyelv, írás, civilizációk c. könyvében (Mundus, 2004.) A. Cristescut, aki az ENSZ számára készített dolgoztában leszögezi, hogy „a nép nem tévesztendő' össze az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekkel, melyeknek léte és jogai a polgári és politikai jogok nemzetközi szerződésének 21. cikkelyében vannak elismerveTehát az a csoport, amely csupán etnikai, vallási és nyelvi kisebbségnek könyveltetik, az nem nép. Az említett 27. cikkely azt mondja ki, hogy a „kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják A Az önrendelkezési, sőt, az önigazgatási jogot viszont meg lehet tagadni tőlük! Legyen szó a több milliós albán, baszk vagy akár a húszmilliós kurd nemzetről, akkor is. A székelyek a maguk köreiben pár éve próba népszavazást szerveznek arról, hogy kívánnak-e autonómiát. „Ha ennek a törvénytelen kezdeményezésnek, az úgynevezett referendumnak az eredményeit konkrét megvalósításokra akarják felhasználni, a román állam habozás nélkül alkalmazni fogja az alkotmány és a törvények előírásait” - nyilatkozta Basescu román államfő. Demokratikusan. Az egykori gyarmatok határai volt hódítók birtokállapotának emlékét őrzik, s nem igazodnak az ott élő népek természetes, történelmileg kialakult élettereihez. Vagyis nem a népek nyertek önrendelkezést, hanem bizonyos jogi államfikciók. „A nagyhatalmak - lényegében az egykori gyarmattartók - önkényesen combat historique-nak nevezett ököljog alapján osztják a titulusokat és jogosítványokat abban a tekintetben, hogy melyik népesség alakíthat államot, s tehet szert nemzetközi közjogi alanyiságra, s melyik nem” — állítja Ankerl professzor (35). A helyi néptörzsek azonnal etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekké süly- lyedtek, s békésen, demokratikusan nem dönthettek arról, hogy miféle határok között szeremének élni. Vér öntözi az egykori gyarmatok földjét. 7
