Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Czakó Gábor: Beavatás 224., 225., 226

ösztönöket pedig korbácsolják. A tömegtársadalom létmódja a káosz. Egyelőre féken tartja a jog, a szórakoztatóipar és a fogyasztás hármasa, de ha elfújja őket a hurrikán, láttuk, mi történt New Orleansban. • A demokrácia másik ellensége a vállalat. Gazdaságkornak a vállalat az alap­egysége, nem pedig a nép. Az üzletben nincs demokrácia. Már 1916-ban precedenst teremtett az amerikai bíróság a Dodge c/a Ford pörben. Az ítélet indoklása szerint Ford „megfeledkezett arról, hog)' eg)' részvénytársaság létezésének és működésének első számú célja a részvényesek számára való pénztermelés, és nem lehet a társaságot elsősorban a közösség és másodsorban a részvényesek javára igaz­gatni. ” Idézi Joel Bakan a The Corporation c. könyvében. Manapság gyakran nyilatkoznak politikusok arról, hogy ők az országot holmi cégnek, netán kor­látolt felelősségű társaságnak tekintik. Ez élesen szemben áll a közös életrend­del, a közös felelősséggel, a közteherviseléssel. „A szociális ellátórendszerek áta­lakítása - értsd: magánkézbe adása - a legnyersebb osztály- és csoportérdekek összeütközése, harca és megnyilvánulása. (...) Ha az egészségügyet vagy az oktatást meg kell vásárolni, akkor a gazdagabbaknak teszünk engedményeket a szegényebbekkel szemben - állítja Krausz Tamás. (Népszabadság online 2007. február 7.) A szerző baloldali történész. • A nép azért hoz létre államot, hogy az védje polgárait, kultúráját, nyelvét, tájait. A magánállamok, a világcégek számára mindezek a pénzgyártás akadályai. Ügynökei ezért küzdenek a hagyomány ellen, ezért járatják le a közösséget, ezért teremtenek társadalmi káoszt. A káoszban az emberek egyformák, akár a minőségtelen számok. „A világ egyrészt a sokféleség lázában ég, másrészt viszont eg)re homogénebb. Állandóan arra késztetnek bennünket, hog< legünk önmagunk, és közben legünk nag'on mások, csakhogy mindenki ligámig' más” — nyilatkozta Karsai Gábor, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola rektora. Nézzük meg a graffitiket: szabványra készülnek, akár a posztmodern vers és a fogaskerék. (Magyar Nemzet, 2005. június 23.) „Az emberek életmódja sokkal kötöttebb, mint régebben. Ma nemigen tudom megválasztani, bog hol vásárolok, mit vásárolok, és abban mi van. A választási lehetőség illúzió. Az életmód szabályozottsága ma már megengedi, hogy bárki gondol­jon bármit, mert úgsincs tétje már. ” Ma a nép helyett a Dolgok uralkodnak. A Piac, a Pénz, a Technika. Ugyan melyik demokratikus? Milyen rendszer az, ahol a politikusválasztás négyévenkénti szertartásán kívül minden egyéb anti­demokratikus? A hagyomány azért demokratikus, eleve, mert az emberért van, szemben a Dolgok hideg érdekeivel. Ég és föld közti lényekként úgy kell élnünk, mint az égben. Isten országában, ahogy Jézus mondja, vagy Szophoklész Kreónja, mikor Antigoné halála után rádöbben, hogy király létére sem dönthet az égi törvény ellen. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom