Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Czakó Gábor: Beavatás 224., 225., 226
] CZAKÓ GÁBOR Beavatás 224., 225., 226. HAGYOMÁNY ÉS DEMOKRÁCIA A demokrácia a nép önuralma. Ha nép vagyunk, akkor önuralmunkat nem veszítjük el azokkal szemben sem, akik a demokráciát szembeállítják a hagyománnyal, és ami mifelénk majdnem ugyanaz, a magyarsággal. Az említettek (is) szeretik emlegetni Bibó Istvánt, aki szerint: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni - általában itt megállnak. Ez sem kevés, de a mondat így folytatódik: a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúak- tól, a forradalomtólVagyis, a más hagyományúaktól, hisz e szó foglalata a nyelv, a vélemény, a faj értékeinek. Vajon miért félnek némely - állítólagos - demokraták saját hagyományuktól? A Bibót idézgető' áldemokraták a múlt tiszteló'jét maradi pacáknak állítják be, aki az összkomfortból visszavágyik a barlangba, és lézerágyú helyett ma is kőbaltával aprítaná felebarátait. így csűrik a kérdést: haza vagy haladás, maradiság, vagy fejlődés, Kelet, vagy Nyugat. Előítéletüket rákényszerítették a tanügyre, amely manapság hamisan azt kérdezi, hogy számítástechnika-óra vagy történelemoktatás? Bizony kellemetlen volna számukra, ha kiderülne, hogy őseink hajdan közös életrendben éltek, melynek maradványai még az áldemokraták által sötétnek nevezett középkorban is hatottak, ugyanis helyi ügyeikben bizony önmagukat kormányozták! Például, maguk választották a helyi bírákat, sőt, még a katolikus plébánosokat is, a reformáció előtt! A demokrácia első föltétele maga a démosz, a nép. A nép az emberiség folyamatossága. Az apáról fiúra szálló égi-földi tapasztalatok, a hit, a kultúra értékei, röviden: a hagyomány szervezi néppé a sokaságot. Hallgassunk meg a kérdésről egy nyugati liberálist. „Liberálisnak neveltek, és mindig is hittem a demokráciában, az önmagát kormányzó emberiségnek ebben az alapelvében” - írja Chesterton az Igazságot! című könyvében. „Semmiképpen nem tudom elválasztani egymástól a tradíció és a demokrácia gondolatát. A demokrácia azt tanítja, hogy ne mellőzzük a jó ember gondolatát akkor sem, ha az illető csak az inasunk, a tradíció azt kéri, hogy ne mellőzzük a jó ember gondolatát akkor sem, ha az illető csak az apánk." Apáink gondolatai rostálódnak, a javuk megmarad. Nemzedékek sora figyelte meg, hogyha Katalin kopog, Karácsony locsog. Nézd meg az anyját, vedd el lányát. A hagyomány kincsei a népdalok, a táncok, a mesék, a sonkák, a tészták és a mondák - különösképpen a nyelv. A miénk az összefüggések és ellentmondások egységbe láttatásának mestere. Teller Ede szokta mondogatni: „Ha nem Ady nyelvén tanultam volna gondolkodni, legföljebb egy közepesnél jobb fizikatanár lehettem volna." Hagyományüldözőink újabban kitiltották a sportnyelvből az értelmes és láttató partjelző, part4
