Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Nádasdy Lajos: A háromnevű ember

ZÁDOR GYÖRGY, A IOGÁSZ, JOGTUDOMÁNYI ÍRÓ ÉS A BÍRÓ

Az ősi, akkor háromszáz éves pápai református főiskola fenntartó testületé 1832-ben az iskola egykori diákját, Zádort, akkor még Stettner Györgyöt hívta el, választotta meg az újonnan rendszeresített jogi szak professzorává.6 Beiktatása ünnepélyes keretek között, 1832. november 3-án történt meg Pápán. O maga ír erről Vörösmartynak: „Tegnap volt fényes beiktatásomat [...] majd olvashatod.” Diákjai szerették, és neves tanítványa, Gondol Gábor úgy emlékezik reá, hogy „világos, tiszta tanmodora elragadó volt”. Ez, úgy gondoljuk, szinte természetes is, hiszen a magyar nyelv és irodalom munkásának, a nagy tekintélyű műfordítónak és kritikusnak előadásmódja nem is lehetett akadémikusán száraz és elriasztóan nehézkes.

Akadémiai székfoglaló értekezését már a jogtudomány köréből választotta és Kiskorúságban tett káros szerződések visszahúzásának eseteiről címmel tartotta meg. Pápán működésének első tanévében adott ki egy munkát: Váltójog. (Sáfár Imre szerint fordította s világosító jegyzetekkel bővítve és Magyarországra alkalmazva kiadta Stettner György. Pest. 1832.)

Az irodalom iránti érdeklődése sem szűnt meg pápai jogtanársága idején. Ekkor jelenik meg: Az 1571-iki magyar nyomtatott Kalendáriom ismertetése (Tudománytár 1834.) - a tolla alól. Nem szakirányú és nem irodalmi témájú, de fontos adatokat tartalmazó ismertetése A pápai ref collegium pénzérem- gyűjteménye címmel a Jelenkorban jelenik meg 1835-ban (2. sz.).

Petőfire is felfigyel annak pápai diákoskodása idején. Orlay Petrich Soma írja: „Midőn Petőfinek »A borozó« című verse 1842-ik év tavaszán az Athenaeumban megjelent, Zádor (akkor még Stettner) akadémiai tag és jogtanár figyelmét is magára vonta, s mivel én Zádor házához gyakran jártam, általam izente neki, hogy bordalaiban mire legyen figyelmes.”7

A pápai főiskola jogtanáraként 1848-ig működött. Ekkor az első felelős magyar minisztérium vallás- és közoktatásügyi minisztere, báró Eötvös József államtitkári állást ajánlott fel neki. O azonban megköszönve a bizalmat, azzal a kifogással, hogy nem akar politikai szereplésre vállalkozni, az ajánlatot visszautasította. Amikor azonban régi barátja, Deák Ferenc mint igazságügyminiszter a pesti váltótörvényszéknél bírói állást ajánlott neki, ezt - habár kisebb javadalommal járt is, mint a felajánlott másik állás - elfogadta. Deák Ferenc ekkor mondotta neki, mintha csak jövőbe látott volna: „Gyuri, olyan hivatalod van, amit a muszka sem vehet el tőled.”

Amikor a magyar kormány feladta Pestet, és az osztrák csapatok Windischgrátz vezényletével bevonultak, Zádor György akkor sem hagyta el helyét. A váltótörvényszék bírójaként dolgozott továbbra is, egészen 1849. április 24-éig, amikor az osztrákok kivonultak Pest-Budáról. Nem valószínű, hogy németes neve miatt hagyták meg munkahelyén az osztrák katonai hatóságok, hiszen 1848-ban, a történelmi események hatása alatt, mint ahogyan sokan mások is megmagyarosították idegenül hangzó nevüket, úgy Stettner is ekkor magyarosította Zádorra a nevét.* Amikor Pest felszabadult, s visszatért a magyar kormány, Kossuth Lajos feloszlatta a bíróságokat, s a bírák közül csak néhányat nevezett ki, és feleskette őket a magyar haza iránti hűség76