Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Szőcs Géza: Limpopo (részlet)

Az őrök időnként árverést rendeznek, sokan begyűlnek a környékről, a lányok is átjönnek a Mulatt Oroszlánból meg a gyáriak közül néhányan.- Tűsarkű férjhez megy - újságolta Piki. Na ne! Kihez? - tudakolta Tuszka.- Egy porkolábhoz.- Biztos?- Biztos.- Biztos, hogy porkolábhoz? Egy porkolábhoz megy hozzá?- Valamilyen pé betűshöz. Lehet, hogy egy piperkőchöz? Már nem tudom.

Porkoláb vagy piperkőc. Azt hiszem.

Bellának, az aranyhalnak ismét be kellett mutatkoznom, mert következőször megint csak nem ismert meg. Utána aztán újólag hosszan, hogy mennyire örül az ismeretségnek, majd megkérdezte tőlem:- Szerinted én egy enervált kékharisnya vagyok?- Miért lennél az?- Ezt mondják rólam a hátam mögött. Meg a szemembe is.- Kik mondják?- Mindenki. A többiek. A fiúk. Elogy is hívnak?

Megmondtam.- Nem téged. Engem!

Bojszi mondja:

„A fiúk időnként a hátunk mögé kerülnek, s valamit csinálnak velünk, nem tudom mi az, de nagyon jól csinálják.” Rossz lenne fiúk nélkül, mondja Bojszi.

10. Gróf Benyovszky Móric. Strucctalan állapotok.

Ennek a szekérvászonra festett képnek a közepén vajon ki lehet az a depressziós, ösztövér figura, és vajon miért olyan baljós ez az egész jelenet?

Benyovszky Móric foglyul ejtett, keserves orosz fogságban tartott egyszerű magyar grófból odáig vitte, hogy Madagaszkár királya lett.

Ezt társainak Pápaszem olvasta fel egy színes képekkel teli, izgalmas könyvből. Az őrök ugyanis esténként olykor felolvasnak egymásnak, újságból vagy könyvekből, ha nagyon unják magukat és már a kártyázást is.

A grófot, vajon mi az, hogy gróf, ily módon szintehogy földimnek is nevezhetném, hiszen családom egyik ága, minden anyai fölmenőm, úgy mesélték nekem, madagaszkári, mely sziget a hajdan ott élt óriás termetű struccok népéről nevezetes. Tojásaiknak olyan kemény volt a héja, hogy a tengerparton még ma is, annyi ezer év után rá lehet bukkanni egy-egy ilyen épen maradt óriástojásra. Családom apai ága viszont a Limpopo vidékéről származik, s a két szálnak érdekes módon itt a magyar alföldön kellett, milyen jó, hogy így történt, énbennem találkoznia.

De ez nem minden. A gróf, bármit is jelentsen ez a szó, fogságba esett, éppenséggel mint mi. Igaz, őt oroszok ejtették foglyul, nem úgy, mint bennünket.

256