Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Földényi F. László: A létezés paradox logikája

meg, sem nem kötött kompromisszumot, sem nem vált életgyűlölő, megha- sonlott mizantróppá. 1964-ben végleg nyugdíjazták, de továbbra sem publikálhatott. 1968. november hetedikén halt meg, azon a napon, amelyen egész Magyarországnak ünnepelnie kellett az orosz megszállók nemzeti ünnepét. Haláláról csak kevesen szereztek tudomást. Kéziratban maradt művei — soksok ezer oldalnyi regény, esszé, kommentár, tanulmány, könyv - másolatokban vándoroltak kézről-kézre. A hetvenes évekre egyre többen ismerték meg a nevét, olyanok is, akik soha nem olvastak tőle egy sort sem. A nyolcvanas években itt-ott megjelent egy-egy írása; 1985-ben kiadták (cenzúrázva) több mint ezer oldalas regényét, a Karnevált, a huszadik századi sorslehetőségeknek ezt a hatalmas panoptikumát és katalógusát; később megjelent néhány esszékötete is. S az addigi politikai rendszer szétesését követően a ’90-es években megkezdődött a beláthatatlanul hatalmas életmű teljes kiadása is, amely napjainkban is tart. Néhány műve idegen nyelven is megjelent: többek között szerbül, németül, franciául, olaszul. A jelen kiadás az első átfogó válogatás idegen nyelven Hamvas esszéírói munkásságából.

Egyedülálló következetességgel tárta fel Hamvas már pályája legelején az egzisztenciális krízisben lévő ember helyzetét. A ’20-as és ’30-as években írt esszéiben a huszadik század zsákutcába került kultúrájáról gondolkodva rétegről rétegre bontotta le az európai civilizáció hagyományát, s - minden ideológiai előítélet nélkül! - gondosan fontolóra vett minden olyan korábbi szellemi produkciót, amit ez a civilizáció fel tudott mutatni. Azzal párhuzamosan, ahogyan látóköre az időben visszafelé haladva kitágult, egyre érzékenyebbé vált az európai kultúra előfeltételei iránt.

Amikor a krízis fogalmát behatóan kidolgozta, akkor ebben fontos szerepe volt a húszas évek végi világválságnak. Hamvas azonban nem állt meg a történelmi magyarázatnál, hanem a krízis egzisztenciális gyökereit kereste. A krízis görögül döntést, választást, szétválást, végezetül pedig viszályt jelent. Miként azonban a szétválás feltételez egy azt megelőző egységet, úgy a krízis érzése sem választható el a belőle való kilábolás vágyától. A minden dolog együttérzésén nyugvó hagyománynak, illetve (kedvenc kifejezését idézve) az „eredendő emberi alapállásnak”, a status absolutnsnak a keresése jelentette ettől kezdve Hamvas számára a legfontosabb életprogramot. Az „alapállás” keresésével pedig a hagyomány kutatása előtt nyitotta meg az utat. Ettől remélte az eredendő Egy-ség megtalálását.

1935-ben egy szellemi társaságot alapított Budapesten, a Sziget-kört, amelynek számos író, költő és filozófus tagja volt. E baráti kör, amely 1939-ig állt fenn, azt tűzte ki célul, hogy az egyre jobboldalibb, fokozatosan fasizálódó Magyarországon ébren tartja az európai tradíciót, elsősorban pedig a görög szellemet. A kör nemzetközileg is ismert tagja az akkor még Magyarországon élő Kerényi Károly volt, aki később azzal ért el világhírt, hogy az ősiben kereste azt, ami a modern kor számára is mérceként szolgálhat. Hamvashoz hasonlóan, aki Hérakleitosz töredékeit ekkor fordította le, Kerényi is az egyetemest és a részlegest igyekezett ötvözni. Sziget címen három alkalommal jelentettek meg egy antológiát, benne Hamvastól több, elsősorban görög tárgyú esszével.

220