Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Földényi F. László: A létezés paradox logikája
légkörében sem. A politika maga is a romlottság egyik tünete, vallotta, s ezért nem polemizált, nem tiltakozott, nem vonult illegalitásba, és nem csatlakozott semmilyen disszidens politikai mozgalomhoz sem. Ehelyett igazi derűvel írta tovább könyveit, a publikálás legkisebb reménye nélkül. Művei kézirat formájában vándoroltak kézről kézre. És ebben ő talán kedvét is lelhette. Meggyőződése volt, hogy amire az embernek valódi szükséglete van, arra előbb vagy utóbb úgyis rátalál. Hamvas Béla 1897. március 23-án született a mai Szlovákiában található Eperjesen, egy evangélikus lelkész és tanár fiaként. 1914-ig családjával az akkor még magyar Pozsonyban lakott, majd kadétiskolai képzésben részesült, s az I. világháborúban az orosz és ukrán frontra került. Többszöri sebesülését követően leszerelték, majd a háborút követően a szlovák hatóságok családjával együtt kitelepítették, mivel a trianoni békekötést követően apja nem volt hajlandó letenni a szlovákiai hűségesküt. A család Budapestre költözött, ahol Hamvas az egyetem német-magyar szakára iratkozott be. 1923-ban, tanulmányai befejeztével újságíró lett az egyik legnagyobb budapesti lapnál, majd 1927-ben a Fővárosi Könyvtárban lett könyvtáros, ahol egészen 1948-ig volt alkalmazásban. 1940-től kezdve többször is behívták katonának; előbb az orosz frontra került, majd 1944 tavaszán csapatával Németországba vezényelték, ahonnan hazaszökött, s otthon bujkált katonaszökevényként. 1945 januárjában lakása bombatalálatot kapott, s hatalmas könyvtára, óriási kéziratos munkássága megsemmisült. A háború befejeztekor újabb munkákba kezdett, könyvsorozatot tervezett, előadásokat tartott, s bízott abban, hogy Magyarországon demokratikus államforma alakul ki. A tervezett könyvsorozathoz a Moszkvából hazatérő Lukács Györgyöt is felkérte közreműködőnek - eredménytelenül. Lukács helyette - 1948-ban - élesen megtámadta a Forradalom a művészetben - Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon című frissen megjelent könyvet, amelyet LIamvas feleségével, a művészettörténész Kemény Katalinnal közösen írt, és amelyben a huszadik század legprogresszívebb magyar képzőművészeti csoportosulása, az úgynevezett Európai Iskola mellett állt ki, amelynek mindketten fontos szervezői voltak. Az Európai Iskola tagjaitól Magyarországon rövidesen minden kiállítási lehetőséget megvontak; de már ezt megelőzően, Lukács kritikájának hatására Hamvast is publikációs tilalommal sújtották, és elbocsátották könyvtárosi állásából. 1948 és 1951 között egy Budapest melletti kisvárosban, Szentendrén kertet művelt, majd 1951 júliusától raktáros lett egy vállalatnál, Budapesttől 100 kilométerre nyugatra. Később, 1954-től 1962-ig Kelet-Magyarországon dolgozott segédmunkásként. Az, ahogyan hétvégeken hazautazott Budapestre, hogy hátizsákját újabb könyvekkel pakolja tele, vagy ahogyan esszéit, regényeit és filozófiai műveit a fizikai munkától ellopott órákban, fiókokba dugott füzetekbe körmöké, vagy ahogyan a sárban, a piszokban és a folytonos zajban Upanishadokat, Zent, Szufit, tibeti misztériumokat vagy Hénokh apokalipszisét fordította rendíthetetlen lelki nyugalomban - mindez a kor szégyenére vall, s ugyanakkor Hamvas szellemi nagyságát bizonyítja, aki sem nem roppant 219
