Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Wlachovský Karol: Találkozásom Hamvas Bélával, Élet borral és bor nélkül

A bor része az ember életében kívánatos egyensúlynak. A bor ivása a hétköznapi életben szimbolizálja a harmóniát, kellemes dolgokat, barátságot, kommunikációt, ember dialógusát Istennel, legszélsőségesebb esetben önmagával. A bor az ember élete, persze, ha mértékkel fogyasztja. Ez a kiindulópontja Hamvas Béla „bor filozófiájának” is.

Vallási értelemben a bor szimbolikájának eszkatologikus tartalma van. A szőlővessző izraeli nemzeti jelkép volt. Maga Jézus is szőlővesszőnek tekintette magát- és a hajtások voltak a követői. A bibliai időkben a bor volt a legelterjedtebb ital. Az olajjal és a búzával a három alapélelmiszert alkotta a Szentföldön. A szentírás a szőlőművelés kezdetét összekapcsolja Noéval. Szőlőművelésről viszont a szentírás több könyvében is találkozunk (Ezsaiás, Márk). A szentírásban nem hiányoznak a túlzott ivás következményeinek utalásai sem. A próféták elítélték a mértéktelen ivást, mert akkor az ember megfeledkezik Istenről. A hálátlan népet megfenyegette, hogy elveszi tőle a bort- és ihatja az Isten haragjának borát. A bor Jézus vérének és halálának is jelképe. Hamvas víziója a víz átváltozásáról borrá Jézus tettéből fakad, amikor átváltoztatta a vizet borrá. Több mint, valószínű, hogy maga Jézus is szívesen kortyolt a borból, mert a farizeusok rosszindulatúan azt állították róla, hogy borász, a bor szerelmese. (Zárójelben megjegyezzük, hogy már a bibliai időkben is ismert volt az antialkoholizmus, de annak semmi köze nem volt a modern ateizmushoz, mivel mindig önkéntes vállalásról szólt.) A szentírási Újszövetségében is találkozunk a borral mint a Messiás idejének jelképével. A bor fogalmát jelzőkkel társítva találjuk: jó bor, újbor, lakodalmas bor. Az utóbbi Krisztus szeretetének ajándéka és a Messiás eljövetele fölötti örömé. Az Evangéliumban Máté szerint „új bort” említ Jézus, amikor felemelt kehellyel így szól: „Ettől fogva nem iszom ennek a szőlőnek a terméséből a napig, amikor majd veletek iszom az Atyám új királyságában.” (Szentírás, Ótestamentum és Új testamentum, Szent Béla Társulat, Nagyszombat, 1996). A bor a kereszténynek nemcsak a hálaadást jelenti, hanem áldozatot is, mint a megváltás és örök üdvösség forrását.

A mindennapi és egyházi életben nem csak a bornak van meg a jelrendszere, de a szüretnek is. Az öröm ünnepe, a vidámságé és a szerencsétlenségé. Isten áldásának és Isten büntetésének a jelképe is, amikor minden lehull az Isten haragjának présébe.

A bor mint Isten nedűje lelki síkon az újjászületés, a feltámadás misztériumát jelképezi. Semmilyen más emberi terméknek nincs ilyen mély és gazdag jelrendszer-értelmezése, mint a bornak. A bor gazdag jelrendszere jelentős üzeneteket hordoz az ember számára. A szőlőt leszedik (levágják) a tőről, majd szétzúzzák (megölik), és préselik (vért ereszt). A szőlőmust titokzatos, már- már misztikus érlelési folyamaton megy keresztül, átváltozik borrá (újjá születik, feltámad holtából), nemesebb, euforikusabb nedűvé válik, amelynek rendkívüli ereje van. Józan, megfontolt fogyasztásnál megnyitja a boldogság mennyei kapuit, a mértéktelen ivásnál a pokol kapuit.

Hamvas Bélának/! bor filozófiája nem filozófiai értekezés a szó szoros értelmében. Nem kínál rendszerbe foglalt áttekintést a magyar borászatról, borról és gasztronómiáról. Végül is attól az állapottól, amely Hamvas töprengéseinek ismereti kiindulópontját jelentette, eltelt már majdnem 60 év. Azóta sok min216