Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2-3. szám - Wlachovský Karol: Találkozásom Hamvas Bélával, Élet borral és bor nélkül

den megváltozott, beleértve az említett borok minőségét is. Jelenleg, az 1989- es rendszerváltást követő második évtizedben a privatizált magyar borászat újabb, egészségesebb életre ébred. A magyar borok minőségileg emelkednek ki úgy, mint kevés más dolog ennek a közép-európai országnak a gazdaságában és kulturális életében. Csak a magyar társadalom nem áll ennek a szintnek a magaslatán. A történelem viszont arra tanít minket, hogy türelmesek legyünk, mert az emberi tudat és hozzáállás változása lassabb, mint az élet forgása. Ehhez a változáshoz bizonyára hozzájárulnak Hamvas könyvecskéjének gyakran ismételt kiadásai is. Amikor a borról töpreng, mindenekelőtt az élethez való hozzáállásról beszél. Az ember, aki nyitottan él, tudomásul veszi, hogy az életöröm nem tiltott. Ilyen örömteli életben helye van a bornak is. Miközben az ételtől, bortól és szerelemtől való örömnek nem kellene végcélnak lenni, hanem eszköznek, hogy az ember harmonikusan, kiegyensúlyozottan élhessen a világ rendjével. Ha végezetül föltesszük magunknak a kérdést, borral vagy bor nélkül élni, a válaszban legyünk toleránsak, mert nem válaszolhatunk egyértelműen. Nincs kétség afelől, hogy az emberi életet meg lehet élni bor nélkül is. Az élet borral viszont legalábbis más. Erről beszél Hamvas Béla, kiindulva a biblikus és antik tapasztalatból és bölcsességből. A bor a valós világból képes álomvilágot varázsolni. Az embernek szüksége van arra, hogy álmodjon a valóságban. „Az éberek világa azonos és közös, az álmok világa mindenki számára egyedi” - így hangzik Herakleitosz kijelentése. A bor segít az embernek, hogy egyedi legyen, más, mint a kortársai. Jóban és rosszban is. Adjunk hitelt ennek Hamvas Béla útmutatása és példája szerint.

(Wlachovsky Karol a szekszárdi Aliscavin Borlovagrend tagja, és a szegedi Szent Vince Borlovagrend konzulja)

Fordította: Krajczárné Cierna Lubica

217