Életünk, 2007 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2-3. szám - Sava Babić: A nagy kezdet
Ennek a regénynek minden szereplője mintha ugyanabból az anyagból lenne vésve. Minden személyiség kiindulópontja elfogadható és életszerű csak egy egész életre kivetítve lehetséges. Ennek a kiindulópontnak a megnagyítása és egyedivé, kizárólagossá tétele, leegyszerűsítése, elszegényedése minden személyiséget monomániássá, élettelenné, nevetségessé tesz. Bármennyire is különböznek, minden személyiség leredukálható erre a dimenzióra, akár gondolkodóról akár olyan emberről van szó, aki képtelen a gondolkodásra. A monománia abban is megnyilvánul, hogy bármi is történjen, bármilyen lényeges tapasztalatra tegyen szert az ilyen személyiség, a tapasztalat nem válik tapasztalattá, a blokkoltság olyan fokú, hogy egy tapodtat sem mozdul arrébb, mintha semmi sem történt volna; ugyanaz a ciklus kezdődhet elölről és így a végtelenségig. Azt hihetnénk, hogy az ilyen monomániás személyekből szőtt regény monoton. Azonban Hamvas kimeríthetetlen a monomániás életlehetőségek, illetve az emberi ostobaság különféle változatainak ábrázolásában. Akárcsak későbbi műveiben, Elamvas itt sem áll meg a szereplők lecsupaszításánál: olyan hihetően állítja be őket, hogy a személyiséget alapvetően... elfogadjuk, látjuk, hogy rezonál, mert hiszen ez lázadás a világ és annak szűkös lehetőségei ellen, és csak később, a világ egészében látszik, hogy az egyedi csak látszatra volt fontos, összességében, a világ őszinte megértésében ez a részlet lényegtelen, marginális, sőt túlságosan forszírozott és ostoba. Emberi, elfogadható kiindulópont - embertelen és elfogadhatatlan összesség: szatíra. Nincs egyetlenegy szereplő sem, aki kivonhatná magát ebből az atmoszférából, hogy elmozduljon, újjászülessen, átélje a tapasztalatot és felnőjön. Bizonyos elmozdulásokkal ugyan, de a monománia Hamvas viszonyulásának egyik alapelve marad akkor, amikor regényről, emberekről és emberi viszonyokról van szó. 4. A név problémája a fordítás során. Neveket nem fordítunk, mégis...? A regény szövege nem realista, hanem szimbolikus. Mégis jó lenne megtartani az eredeti neveket. A problémák olyan sokrétűek, hogy nem lehet csupán egy módszert alkalmazni, hanem kombinációkat. Ha bizonyos neveket nem fordítunk le, elvész a szimbolika. A mi olvasónkat hasonló helyzetbe kell hozni, mint amiben a magyar olvasó van: a lényeg a szimbolikus nevek értelmezése. Érdekes, hogy ebben a regényben kevés az igazi magyar név. A fordító intervenciója: néhány név alkalmazkodik, 2-3-at lefordítunk, az idegen nevek pedig, melyek szimbolikája egyaránt ismert a magyar és a mi olvasóink előtt is, maradnak (az elkerülhetetlen kultúrtörténeti elmozdulás mellett). Legjobb felsorolni eredeti alakjukat (figyelmeztetés mellett) és végül a fordításban elnyert formájukat. Borbély - KANAVÁSZ Antal Báró Baron Antal KANAVAS KANAVASZNE (a kanavász egy fajta vászon) KANAVAS asszony ANDREA EZREDES /' ANDREJA ezredes KARASZ NYOMOZÓBÍRÓ (kárász = hal karas) KARAS nyomozóbíró KLEOFÁS (bibliai név) KLEOP 203
